Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Az örök dilemma: kell-e a lekvárba tartósítószer vagy elhagyható?

Hogyan tudjuk megőrizni a lekvárjaink frissességét akár évekig is? Muszáj tartósítószert használnunk?   

Végre egyre több friss gyümölcs és zöldség kapható a piacon, és ezek a szépségek nem csak frissen, de lekvárként, kompótként vagy akár savanyúságként is isteniek. A befőzést azonban sokan lutrinak érezzük. Mi van, ha megvásárolunk a piacon 6 kiló epret, órákig főzzük belőle a lekvárt, majd valami baki miatt az egész adag a kukában landol?

Hogyan tudjuk biztosítani azt, hogy a lekváraink, befőttjeink épek maradjanak akár több évig is?  

Egy biztos, az üvegek és a fedők csíramentesítését nem tudjuk megúszni. Forró, mosószeres vízbe áztassuk be, majd mossuk át jó alaposan kefével az üvegeket, nehogy például a kupak menetének réseiben megbúvó, tavalyelőtti baracklekvár viharvert maradványaival beszennyezzük az frissen készített csemegét. Az alaposan elmosott üvegeket ezután egy vízzel töltött nagy lábasba fejjel lefele rendezve alaposan ki kell főzni. Modernebb és talán barátságosabb megoldás, ha egy kicsi vizet töltve az egyes üvegekbe mikróban átforraljuk őket. A kupakokat sajnos nincs mese, ki kell főznünk – a mikróba nem tehetünk be fémet, márpedig a legtöbb befőttes üveg teteje ebből készül. Fontos, hogy se a tiszta üvegeket, se a tiszta kupakokat ne fogjuk meg puszta kézzel ott, a hol a lekvár is érintkezhet velük.

Miután készen állnak a tiszta üvegeink és kupakjaink, eljött az ideje, hogy a forró lekvárt a helyére kanalazzuk.

Miután minden édes finomság üvegbe került, nagy dilemma elé kerülünk: tegyünk-e nátrium-benzoátot vagy szalicilsavat a lekvárok tetejére vagy ne. 

Ez nehéz kérdés, de többen vannak, akik arra esküsznek, hogy miután 5 percig fejtetőre állítottuk a lezárt üvegeket, tegyük őket száraz dunsztba, és a lekvárjaink mindenféle hozzáadott anyag nélkül sokáig el fognak állni. Ha viszonylag sok cukorral készítjük a lekvárt, növelhetjük az eltarthatósági idejét – bár a vonalaink biztosan kárát látják. Mások arra szavaznak, hogy ugyanezt a műveletet úgy végezzük el, hogy azért egy kis tartósítószert is szórjunk az üvegbe halmozott lekvár tetejére azelőtt, hogy lezárnánk az üveg fedelét. 

Mi az a dunszt?

Miután száraz dunsztba rakjuk a lezárt lekvárjainkat, a még forró üvegeket bugyoláljuk be meleg takarók, esetleg paplanok közé, és 1-3 napig hagyjuk őket ebben az „ágyban”. A befőttekhez használatos nedves dunszt esetén nyersen kerülnek a tiszta gyümölcsdarabok az üvegbe, amelyeket forró, cukros lével öntenek nyakon. A lezárt üvegeket ezután vízzel töltött lábasba állítják, és így forralják őket addig, amíg az összes „baci” el nem „párolog”. 

Nehéz igazságot tenni a kérdésben, van, aki nagyon megjárta, hogy kihagyta a lekvárjából a tartósítószert, de van olyan is, aki évtizedek óta „natúr” lekvárokat készít, és még sosem romlott meg a csemegéje. Te melyik táborhoz tartozol? 

Szólj hozzá!

Hozzászólások (1)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Koszider
koszider / Koszider Tue, 2018-05-29 17:22

Én semmilyen külön hozzáadott tartósítószert nem használok. Használok azonban Dr. Oetker 2:1-ben dzsemfixet, amiben - tartósítószerként - szorbinsav található. A szorbinsav egy természetes vegyület (jele E200), először a madárberkenyéből vonták ki. A szorbinsavnak nincs semmilyen egészségkárosító hatása, a szervezet tökéletesen lebontja - ezért használom.
A dzsemfix mellett egészen kevés cukor is elegendő a lekvárok befőzéséhez, tuti nem fog megromlani. (Tisztított kilónként maximum 30 dkg cukrot teszek a lekvárba, még a meggybe se többet. De csináltam már édes cseresznyét 10 dkg cukorral is, az is eláll évekig. De mindent mosok, súrolok, mániákusan, ez igaz.)
Az én spejzom egy 2. emeleti, nem igazán ideális hőmérsékletű spejz, de még soha, semmilyen lekvárral nem volt bajom. (A múlt évben kaptam egy üveg szilvalekvárt egy szomszédtól, na, az megbuggyant. Nem tudom, mit csinált vele.)
A 3:1-ben típusú dzsemfixben már mesterséges édesítőszer is van, azt kerülöm.