Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Az igazi retrórém: emlékeztek még a zacskós tejre?

Az, hogy a tej nejlonzacskóban érkezik, és egy használatában kihívásokat rejtő tartóból kell a poharunkba varázsolni, nekünk közös tudás, keserédes nosztalgia. 

Gyermekkorom gasztroréme a zacskós tej volt. Emlékszem, a közért hűtőpultja felé közeledve már előre enyhe hányinger kerülgetett attól az áporodott, savanykás szagtól, amit a mindig kiszakadó zacskókból kifolyó tej összetörölgetésére használtak. Természetesen ezzel a ronggyal magukat a zacskókat is "letisztították", így megvásárolt tej sem éppen kellemesen illatozott. Ez a szakadékony, kellemetlen termék manapság már a szinte teljesen a múlté. 

A tejeszacskó nem csupán az én érzékeny gyomromnak okozott problémát. Murai András és Tóth Eszter Zsófia 1968 Magyarországon című kötetében olvasható, hogy a Budapesti Tejipari Válllalat főmérnöke kénytelen volt a Ludas Matyi című vicclapban magyarázkodni a közmondásosan visszataszító termék miatt: "A műanyag csomagolású tejnél, sajnos, még esetenként - a gondos átválogatás ellenére is - előfordul szivárgás és folyás. (...) Oka főleg a műanyag fólia rejtett hibája, továbbá a szállítás és bolti kezelés közben előforduló sérülések."

 Az 1960-as évek elejétől egyre inkább elterjedtek idehaza az önkiszolgáló üzletek, leginkább azért, mert olcsó megoldásnak tűntek - olvasható Valuch Tibor cikkében. Egymás után nyitottak meg a ma már jól ismert ABC-áruházak, ahol nagyrészt - különösen az 1970-es évektől - előrecsomagolt árucikkeket lehetett vásárolni. Az előre csomagolt liszt, cukor, rizs és étolaj mellett megjelentek a poharas tejtermékek és a csöpögős, kellemetlen zacskós tejek is. 

A tejeszacskók azzal együtt komoly problémát jelentettek, hogy már 1958-ban, majd később 1962-ben is megfogalmazódott a szándék, hogy fejlesszék az ágazatot. A Közgazdasági Szemle 1962-es májusi számában egy szerző modern tejpalackozó üzemek létesítéséről beszélt. Nyolc vidéki városban építettek új tejüzemeket, amelyeket korszerű palackozóberendezéssel szereltek fel. Az a helyzet, hogy sajnos ezek az ígéretesen hangzó beruházások sem javítottak a tejeszacskók minőségén. 

A zacskók nem csupán szakadékonyságukkal és "illatukkal" okoztak komoly problémát. A tasakok a mindannyiunk által ismert, aszimmetrikus, színes műanyag tartókban előszeretettel estek össze - úgy, mint aki szívrohamot kapott - ha már kevés tej volt bennük. 

Az, hogy a tej nejlonzacskóban érkezik, és egy használatában kihívásokat rejtő tartóból kell a poharunkba varázsolni, nekünk közös tudás, keserédes nosztalgia. Fábry Sándor igen szellemesen érzékeltette, nem kevés tequilát kell lehajtania annak, aki külföldiként próbálja megérteni, hogy mi büdös zacskókból ittuk a tejet a Magyar Népköztársaságban - meg még egy kicsit utána is. Azért a tényekhez hozzátartozik, hogy valószínűleg gazdaságossági okokból az Egyesült Királyságban is megpróbálkoztak a '70-es években a zacsis tej forgalmazásával, de ott nem jött be a termék. A Tudatos Vásárló szerint azonban Lengyelországban, a skandináv országokban, Argentínában, Izraelben, Kanadában és Uruguayban is ismerik, ismerték ezt a terméket. 

Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon? 

Jobb, mint egy paradicsomos tészta: hummuszos spagetti spárgával

Szólj hozzá!

Hozzászólások (1)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

1StOne
1StOne / 1StOne Sat, 2018-05-19 02:25

Még a zacskós tej megjelenésekor gyerekként "teszteltük" a literes zacskósat: egyikünk ráállt, másik kettő fogta a kezét, nehogy hanyatt esés legyen belőle. Egy negyven kilós gyereket simán elbírt. A zacskó nem szakadt ki, nem csöpögött belőle utána sem a tej.
Később már nem mertük kipróbálni, alapállapotban is csöpögött :)