Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Húsvéti sonka extrákkal

Idén kicsit megbolondítottam a húsvéti sonkát, és mindenkinek ezt tanácsolom, aki valami különlegességet szeretne az idei ünnepen az asztalra tenni!

Két éve karácsonykor már jó előre elterveztem, hogy sonkát fogok sütni. Aztán persze az utolsó pillanatban indultam el bevásárolni az ünnepi menühöz, és szinte mindent sikerült is beszereznem, egy dolgot kivéve: a sonkát. A harmadik hentes, akinél kétségbeesetten próbálkoztam, hogy legalább pult alól hátha ad valamit, szó szerint kiröhögött, hogy „egész sonkát csak húsvétkor lehet kapni, jöjjön vissza majd akkor.”

Így tettem, és idén a klasszikus főtt sonka határain túllépve a hagyományos módszer helyett inkább egy új technikát választottam. Persze a főzés nem maradhatott el, viszont nem vízben, hanem ciderben tettem oda, némi csillagánizs, gyömbér és narancshéj társaságában. Miután elkészült, akkor szintén ciderből, illetve mustár és méz keverékéből sűrű mázat főztem hozzá, amivel jó alaposan megkentem. Így ment a sütőbe, ahol ragacsos-ropogósra pirult. Elképesztően látványos a végeredmény és nem kell félni, az édeskés ízt csak elvétve fogjuk érezni, de annyi pluszt ad hozzá, hogy nem igazán lehet összehasonlítani az autentikus húsvéti változattal. Bár nem is kell. Nem állítanám, hogy finomabb, de csak azért, mert komoly érzelmi kötődésem van a klasszikushoz, de aki már unja, vagy a szülőknél, nagyszülőknél, rokonoknál, barátoknál, szomszédnál amúgy is "átlagos" főtt sonkát raknak elé, annak tökéletes választás. Amúgy a gyömbéres házi tormámmal egyszerűen isteni! Kicsit távol-keleti hangulatú, nagyon izgalmas kombináció. Cider helyett választhatunk gyömbérsört is, esetleg barnát, bár ez utóbbinál már más fűszereket társítsunk hozzá. Melegen és természetesen hidegen is egyaránt nagyszerűen fogyasztható. Előre is dolgozhatunk: teszem azt előző este megfőzzük a sonkát – így a munka oroszlánrészén túl is vagyunk – , majd csak másnap sütjük készre.

Ui.: mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy csodálatos fotókat lőttünk hozzá Nora Palmer kolléganőmmel. Hát nem? Én szerelmes vagyok beléjük, bár megszenvedtünk érte. Pontosabban csak én, mert fotózás közben ráesett egy asztallap a lábamra, ami mostanra már szép lila, így bicegve töltöm az idei húsvétot, de megérte.

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!