Minden kamasznak egy-két sajtbureszt!

Kicsit hülye időpontban van az olimpia, de ez is ilyen magyaros, egoista gondolkodás.

Hát nyilván nem úgy döntöttek anno, hogy itt a szittya földön hány ember lesz képes fent maradni hajnalig egy jó kis pillangó döntőért például.

Mert, hogy a 19 éves, “nagy” kamasz Kenderesi Tamás a 200 méteres pillangó döntőjében harmadik lett és ez nagyon nagy dolog. Óriási grata neki! Meg azért is, amit utána mondott.

Arra a kérdésre, hogy mit érez:

„Hát azért elfáradtam, rám férne egy-két sajtburesz most.”

És nekem ezzel elindult valami a fejemben. Hogy ez a kamasz nagyon a helyén van, hogy tök jó fej és eddig senki nem tudta elvenni a kedvét a versenysporttól. Meg az élettől.

Biztos sok múlik az edzőn (módszerek, motiválás, szeretet, bizalom, nem verés, kommunikáció, vizes papucs lábon viselése és nem azzal leckéztetés, stb.) is, ez nem kérdés. Viszont ide a rozsdás bökőt, hogy ezzel a kamasszal beszélgettek gyerekkorában.

Hogy hagyták őt élni,

  • hogy ha sz@r volt neki éppen az élet, akkor nem lecseszték, hanem empatikusak voltak vele a szülei (vagy legalább az egyik),
  • hogy neki lehetett olyat mondani az ebédre, hogy ez most elég rosszul sikerült,
  • hogy nem kellett állandóan megfelelnie a környezetének,
  • hogy azt tudta nyilatkozni tök őszintén, hogy mindenki rágörcsölt erre az egészre, de ő megpróbálta elengedni,
  • hogy kimondta a legfontosabbat:

„Fantasztikus volt, nagyon meglepett, hogy összejött egy érem. Az utolsó öt méter már nagyon csípett, azt hiszem, a szívem vitt be.”

Hogy igenis a szív a lényeg és ezt basszus ki meri mondani! Simán lehet, hogy az anyja ezt hajtogatta neki és akkor legyintett rá, meg forgatta a szemét, meg pofákat vágott, de tegnap kimondta. Higgyétek el, hogy ez a lényeg és ne hagyjátok a kamaszokat meggyőzni senki által, hogy más a lényeg. Mert nem.

És ezeket olvastad már Anyapara kamaszokkal teli életéből?

Ezeket olvastad már?

Címlapról ajánljuk