Jászsági birkapörkölt bográcsban
Ezt a receptet apósomtól tanultam, aki az ő apjától, aki maszek hentes volt a két háború között. Sajnos én lustaságból sosem keltem fel hajnal kettőkor "vágni" és sajnos most már nincs kitől tanulnom. Igazi régi vágású hentesembernek ismerték, aki a jószágot többre becsülte az embernél, meg is adta a tiszteletet neki, még ha a hentespultban is végezte, tiszta, fehér, vizes ruhával törölte vágás közben a vért és a szennyet a húsról, amit apósom is eltanult tőle. Rafinált is volt, mert a csontot is hús árban mérte, mondván "az tartotta össze, így vele jár", a cupákra meg "azon jött, azon megy". A birkavágásról, a "perkelt főzésről" mindenkinek van tudománya, története. Órákig lehetne, mesélni és vitatkozni, hogy mi az igazi, ki tudja a szebbet jobbat. Megpróbálom itt összefoglalni ami számomra kedves: A hagyományok szerint az ősz a birkapörkölt szezonja. Ősszel a nyári mezőgazdasági munkák végeztével tartották a lakodalmakat is, melynek elengedhetetlen fogása volt a Jászságban. Az őszi vágást azzal is indokolták, hogy a nyári legelőkön szabadban hizlalt birka (bárány, jerke, toklyó) mindig egészségesebb, mint az abrakon hizlalt. Szüretkor és a leggyakoribb névnapok idején is gyakran főzték. Lakodalmakat is ősszel / télen tartották, amikor a mezőgazdasági munkák kezdtek csendesedni. Még a hajtai származású apai nagyapám is ősszel esküdött. Igazi birkahívők úgy tartják, hogy "az a jó birka, ami már legelni is csak szemüveggel tud." És "olyan legyen, hogy a szagára rá lehessen támaszkodni." Az öregek is így tanították: "Alulra a csontosát, rá a húst, a faggyúst is, mert hiába mondják, hogy büdös, nem büdös az, csak birkaszaga van, a birkának meg milyen legyen?" :-) Víz, bor ne kerüljön bele! Kis tűzön főzzük, míg levet nem ereszt, akkor lehet bátrabban, de akkor is csak éppen buzogjon! Ha kívánja öntünk rá vizet (de minden hús ereszt levet legyünk türelemmel, szűk lével finomabb), hogy meg ne kapja, és jó rövid lével főzzük. Csak acél bográcsban lehet igazán finomat főzni (nem zománcosban), de ha kész, ki kell venni belőle minél hamarabb! A bográcsos főzés odafigyelést igénylő komoly technológia. Az emberek többsége "pattint" egy sört már a hagymapirításnál, és magára hagyja a bográcsot az utolsó órákra. Sajnos, pont a lényegét nem értik, vagy nem adják tovább sokan, hogy mennyire technikai dolog a bográcshasználat. Ahogy már írtam, a főzés lényege, hogy az előre berétegzett anyagot folyamatos forgatással rövid lében készre pároljuk. A legtöbb helyen bő lében úszkáló húsok, gulyás jellegű ételek főnek. A fűszerpaprika egy részét azért hagyjuk a végére, mert ha igazi jó minőségű paprikánk van, azzal is sűrűsödik a lé, valamint jobb ízvilágot ad, frissebb ízű és pirosabb színű lesz. Ha nagyon ínyencek vagyunk, akkor a fejet és a lábat megpörzsölhetjük, és úgy bőrösen kerüljön a bográcsba, ez elengedhetetlen Karcag környékén. A pörkölt főzésben semmi ördögi dolog nincs, még ha birkából is készítjük, csak a klasszikus szabályokat kell betartani. A leírtak alapján készült birkapörkölt remek zsíros-faggyús egytálétel, aminek igazi "íze-bűze" van. Mindenféle bornak kiváló étel, de különösen a siller és vörösborok kiváló kisérői. Ínyencek szerint "A Kunságban főzött birkapörkölt szekszárdi borral a válogatott gyönyörűségek közé tartozik." Főzőversenyeken is találkozni azzal a gondolattal, hogy hogy az előre elkészített zsírban fonnyasztott és megpaprikázott hagymát mikor tesszük a húshoz: Ha együtt a hússal beletesszük, akkor egyszerűbb a dolog, kisebb az odaégés veszélye, viszont ily módon kisebbítjük a pörkölés-párolás közben keletkező finom ízeket. Sokan esküsznek arra, hogy akkor jönnek ki legjobban az ízek, ha a csontot és húst vagy másfél óráig magában, minden hozzáadás nélkül hagyjuk, hadd pörkölődjön, párolódjon a saját levében. Ehhez nagy türelem kell, hogy ne túl sűrűn keverjük, forgassuk. Ebben viszont nagy a kockázat, mert odaéghet, de ha meg vizet öntünk alá, az egész saját lében való pörkölődést tesszük tönkre. Ezért elfogadható a félidőben hozzáadott zsíros hagyma. Én az elején rétegezve szeretem beletenni a hagymát és a fűszereket. Létezik a "JUHÁSZOSAN főzött birka" melynek technológiája teljesen más. Mivel nem érnek rá pepecselni annyit, mint amit a pörkölttel vagy paprikással kell. Inkább halászlé, vagy marhagulyás jellegű. Hidegen beleteszik a bográcsba a feldarabolt juhtestet, a feldarabolt nyers hagymát, felöntik annyi vízzel, hogy ellepje, tűzre téve forráskor sózzák, paprikázzák. Így igaz, hogy egy hosszabb lére eresztett ételt kapunk, inkább gulyásos jellegű, de az elkészítés technológiája miatt egy utolérhetetlen ízharmónia keletkezik, amiben a birka, hagyma és paprika egy ízzé válik. Kezdőknek ezt a fajta főzést bátran ajánlom, mert nincs benne kockázat, nehezen lehet elrontani. A tápértékekről: A hagyományos paraszti életformában a kalóriadús táplálkozás semmiféle problémát nem okozott, hiszen a fizikai munkával a bevitelt bőven felhasználták. Manapság más a helyzet. Luxuskalóriát jelent, amit csak sporttal, és az utólagos szigorú diétával tudunk ellensúlyozni. Kenyérrel és burgonyával: Energia: ~1620 kcal! Fehérje: 88 g ; Zsír: 103 g ; Szénhidrát: 67 g. Egy Karcagról elszármazott juhász igazsága: "A birkapörkölt szerelem kérdése. Vagy kell, vagy nem kell. Akinek kell, nem faggyúzza le a húst, nem mosogatja borecetes vízben, nem forrázza, nem akarja elvenni az ízét. Se borral, se csípős paprikával. Úgy szereti, ahogy van. Büdösen."
