A cukorbetegség vagy orvosi nevén diabetes mellitus a szénhidrát-anyagcsere zavara. Két fő típusa ismert, az 1-es és 2-es típusú diabetes, de előfordul például a várandósság alatt kialakuló terhességi diabetes is.
A betegség diagnózisát jellemzően a vérből mért vércukorértékek alapján állítják fel: cukorbetegségről beszélünk, ha az éhgyomri vércukorszint 7 mmol/l feletti, vagy a terheléses vizsgálat során (amikor 75 g glükózt kell reggel éhgyomorra meginnunk) a 2 órás (120 perces) érték 11,1 felett van.
A két fő diabetestípus kialakulásában azonban alapvető, lényegi különbség van. Az 1-es típusú diabéteszben a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei károsodtak, ezért nincs, vagy nem elég az inzulin a szervezetben, emiatt az 1-es típusú cukorbetegek kezdettől inzulinra szorulnak. Fogyás, állandó szomjúság, bőséges vizelet hívhatja fel rá a szülők és a gyermekorvos figyelmét. Jellemzően gyermek/fiatal korban alakul ki, autoimmun betegség áll a hátterében, a tudomány jelenlegi állása szerint nem megelőzhető. A betegek életben maradásához a külsőleg adott inzulin elengedhetetlen.
Ezzel szemben a 2-es típusú cukorbetegség jellemzően az életmód következtében alakul ki. Ilyenkor a hasnyálmirigy megfelelően működik, tud inzulint termelni, de az nem tudja ellátni a feladatát, mert a szövetek nem reagálnak rá, úgynevezett inzulinrezisztens állapotban vannak. Ez egy összetett folyamat eredménye, melyben óriási szerepe van az életmódnak: a betegség legtöbbször a metabolikus szindróma talaján alakul ki, melyet jellemez még a törzsre lokalizálódó elhízás, a magas koleszterin- és trigliceridszintek és a magas vérnyomás. A 2-es típusú diabétesz észrevétlenül alakul ki, és gyakran más okból végzett rutinvizsgálatok során mintegy „mellékesen” derül rá fény.
Ha a 2-es típusú cukorbetegséget időben felismerik (ezért érdemes rendszeresen szűrésre járni), jól kezelhető életmódváltással: a megfelelő energia- és tápanyagtartalmú étrenddel és a rendszeres fizikai aktivitással. Ez azonban sajnos a ritkább példa, a diagnózisra általában már későn derül fény. 2-es típusú cukorbetegség esetén eleinte tablettás kezeléssel igyekeznek a saját inzulintermelést, illetve az inzulinra való érzékenységet fokozni, de inzulinkezelés is szükségessé válhat. A sokféle kezelési variációból diabetológus szakorvos igyekszik megtalálni a páciensnek leginkább megfelelő terápiát.
„Majdnem” cukorbeteg
Normális cukoranyagcserét jelent, ha az éhgyomri érték 6 alatti, a terhelés után 120 perccel mért vércukor pedig 7,8 alatti. Ha azonban ezeket a számokat összevetjük a cukorbetegség fent említett kritériumaival, kiderül, hogy léteznek köztes állapotok.
Vannak, akiknek az éhgyomri vércukorszintjük 7 alatt van ugyan, de az étkezés utáni szintek 7,8 és 11,1 közé esnek. Ezt csökkent glükóztoleranciának nevezzük (IGT). A másik csoportnál emelkedett, 6,1-6,9 közötti éhgyomri érték mellett a terhelés után 120 perccel vett vér glükózszintje 7,8 alatti, vagyis normális.
Anélkül, hogy nagyon belemennénk a számok értelmezésébe, ezekkel az értékekkel kapcsolatban tudni kell, hogy olyan állapotot jeleznek, amely idővel „igazi” cukorbetegségbe fordulhat át. Járjunk rendszeresen (évente) szűrésre, hiszen az időben felismert megelőző (ún. pre-diabetikus) állapot kezelése hozzájárulhat a cukorbetegség és a komoly szövődményes betegségek kialakulásának megelőzéséhez.
