Dobos C. József: Magyar-franczia szakácskönyv

Új sorozatunkban 18-19. századi magyar szakácskönyveket veszünk górcső alá: alapanyagokat, technikákat, konyhai eszközöket vizsgálunk, néhány ételt pedig el is készítünk.

Izgalmas időutazásnak tűnik? Tartsatok velünk! Ezen a héten Dobos C. József méltán híres Magyar-franczia szakácskönyvét lapozgatjuk.

A kötet 1881-ben jelent meg ezzel az alcímmel: Nélkülözhetetlen kalauz minden háztartásban. Nem kis volumenű vállalkozásról van szó: a szerző igyekszik számba venni minden létező fogást a levesektől a mártásokon át a desszertekig. 94 fejezetben 2385 étel receptjét ismerteti, sőt, az akkor használatos konyhai eszközök leírását, a szakszavak, francia kifejezések magyarázatát is megadja néhány praktikus háztartási tanács kíséretében. Megtudhatjuk például, hogy a betegágyas nőknek 3 napig kizárólag árpadara levest szabad fogyasztaniuk – kivéve, „ha az anya maga táplálja gyermekét.” Megtanulhatjuk azt is, mivel érdemes a padlót fényesíteni, hogyan kell szappant készíteni vagy éppen megölni egy teknősbékát (mentségére szolgáljon, hogy akkoriban még messze nem volt védett állatfaj a teknős.)

Alapanyagok tekintetében sok érdekességre lehet figyelmes az olvasó. Ugyan találhatunk bőséggel recepteket, amelyek csirkéből, sertésből, zöldségekből, a mai szemmel nézve szokványos alapanyagokból készülnek, de bizony szerepel a könyvben Pacsirta-puré, Fenyvesmadár-pástétom, Béka- illetve Zerge becsinált és Komló főzelék is. Rendkívül sok étel készül borjúból és birkából, mindenféle erdei madarakból, míg a sertéshús inkább csak megtűrt alapanyagként szerepel főként magyar ihletésű receptekben. Lévén, hogy Dobos a francia konyhát igyekezett a magyar háziasszonyok számára is érthetővé tenni, igen sok mártás, szósz, marinade leírása szerepel a könyvben, és majdnem minden ételhez szükség van legalább negyed kiló vajra.

Érdekesség, hogy viszonylag részletesen tárgyalja a böjti ételeket – bár ez a korabeli vallási szokásokból kiindulva talán nem meglepő –, és ide sorolja a halakból, rákokból, különféle tengerei herkentyűkből, sőt a teknősbékából készült ételeket is.

Ha valaki arra adná a fejét, hogy kipróbálja a könyvben foglalt recepteket, érdemes az alábbiakkal előre tisztába jönni:

  1. Dobos időnként rendkívül precíz mennyiségeket ad meg a receptekhez, többnyire azonban ilyen kifejezésekkel találkozhatunk, mint a „megfelelő mennyiségű”, „kellő adag” stb. Emiatt az abszolút nulláról induló szakácsok kezdetnek inkább válasszák a NoSalty-t.

  2. A mennyiségeket nem egy négy fős család számára adja meg a szerző, hanem sokkal inkább egy 12 fős (olykor inkább háromszor ekkora) társaságnak. Ezért könnyen bukkanhatunk ilyen leírásokra: „2 kilo 240 gramm finom száraz lisztet, 2 kilo 240 gramm porczukrot, 36 tojást (…) veszünk hozzá.”

  3. A húsleves a desszerteket kivéve minden étel alapja. Ha rendszeresen főznénk ebből a könyvből, valószínűleg minden hétfőt úgy kéne indítanunk, hogy készítenénk 10-10 liter marha-, csirke- és zöldséglevest. Hiába könnyíti meg az életünket a leveskocka, beláthatjuk, hogy ezekbe az étkekbe szentségtörés volna ilyesmit rakni.

A következő héten egy, a Magyar-franczia szakácskönyvből főzött étel leírásával jelentkezem. Remélem, nem okozok vele senkinek csalódást - ígérem, nem lesz benne sem zerge, sem teknős, de még okapi sem.

Címlapról ajánljuk

További cikkek

11 retró menzás étel, amitől még ma is megdobban a...

Sokunk gasztronómiai ízlésének kőkemény alapját azok a retró menzás ételek adják, amelyeket nap mint nap fogyasztottunk az óvodában, iskolában és gimnáziumban. Ennyi év folyamatos traktálása bizony mély nyomot hagy az emberen, nézzük most ennek a pozitív oldalát.