Az említett polgárkisasszony Hatvany Lili, aki színikritikus volt az 1920-as években, később Amerikába emigrált, s ott írta meg Ételművészet – életművészet című könyvét, amit könnyelműség volna szakácskönyvnek nevezni, hiszen a receptek mellett nagy arányban tartalmaz életmódtanácsokat is. Mellesleg megjegyzem, hogy Hatvany Lili édesapja a Nyugat folyóirat egyik alapítója volt.
Maga a szakácskönyv nem kizárólag az írónő munkája, inkább egy összeállítás a ’40-es évek táplálkozáskultúrájáról, a vendéglátások menetéről és a nők és férfiak akkori életmódjáról. Szó van benne az aerobicról, a fogyókúrákról, és csaknem 20 nemzet konyhájáról.
Az előszóban Hatvany Lili megkapó kedélyességgel ír a korabeli háziasszonytípusokról, a nagy, multikulturális vendégségekről, ételművészetről és életművészetről. Az alábbi idézet jól példázza ezt a vidám, nagyvonalú hozzáállást, amivel az írónő a témájához viszonyul:
„Az ember gyorsan felejt, – érzelmeket is – hát még recepteket. De míg undorral fordulunk el azoktól a fiataluraktól, akik hódításaik nevét noteszbe jegyzik, minden elismerésünk azé a háziasszonyé, aki konyhasikereit összeírja.”
Öröm olvasni ezt a könyveket, bár az írónő direkt arra kéri az olvasót, hogy naponta csak 1-2 oldalt fusson át, nehogy belefásuljon, nehéz ennek eleget tenni. A receptek is kifejezetten érdekesek, engem elsőként a sonkás crouton elnevezésű étel fogott meg, mert a krutonról eddig egészen más elképzelésem volt. Mégpedig az, hogy ez egy pirított, esetleg fűszeres kenyér vagy zsemle, amit elsősorban levesbetétként fogyasztunk. Itt viszont a bundás kenyér és a meleg szendvics egyvelegéről van szó. Egy sonkás szendvics, amit először tejszínbe, majd tojásba, végül parmezánba mártunk, s bő zsírban kisütünk.
A tejszín miatt a kenyér krémes lesz a bunda alatt, hasonlóan a zsemlyepofésznihez, amiről szintén nem győzök eleget áradozni. Nem mondom, hogy diétás fogás, de ha aggódunk a kalóriák miatt, akkor evés után végezzünk el néhányat a könyvben található gyakorlatok közül, ha nem a mozgással, akkor a nevetéssel biztosan elégetünk belőlük néhányat.
