Hat fős családunknak főzök nap mint nap, a férjemmel 25 éve vagyunk házasok, azóta gyakorlom és próbálom elsajátitani a sütés-főzés minden csinját-binját.
Kislánykoromban nagymamámtól tanultam főzni. Még sütöttünk kenyeret, mackot kemencében, gyúrtuk a tésztát, télen elkészítettük a nyári csigatészta adagot. Megtanultam tőle a növények termesztését, melyeket ma is használok a konyhámban. Sajnos ő már régóta nincs velem, de mindig megemlékezem drága személyéről, ha valamit olyat használok, csinálok, amit tőle kaptam.
A hely, ahol főzök
Jelenleg Belgiumban élünk, immár 8. éve. Négy gyermekünk van, így nagy a család. Szerencsére mindenevők, mivel még a babafőzeléket is mindig én készítettem nekik, ezért megismertettem velük már hamar a fűszerek varázslatos világát. Legjobban talán a nagyfiam élvezi a fűszerek használatát.
Ars poetica a konyhában
Amennyire lehet, egészségesen élni! Két gyermekünk genetikai betegséggel született (cf), nem ehetnek zsíros, nehezen emészthető ételeket. Nem főzök nekik külön, hiszen nekünk is jót tesznek ezek az ételek. Ezért aztán mindig keresem azokat az ételeket, amelyek sok energiát adnak, de könnyen emészthetőek. Ha találok egy finomnak tűnő receptet, akkor nem szomorodom el a számomra használhatatlan hozzávalók miatt, hanem megpróbálom helyettesíteni azt azokkal, amiket mi is ehetünk.
Kalácsot nemcsak különleges alkalmakra süthet az ember, sőt, a legjobb, ha teljesen átlagos hétköznapokra készítünk olyan kelt tésztákat, amelyek rögvest ünneppé teszik majd a reggelit, uzsonnát.