Mióta főzök
Anya történetei szerint már egészen kisgyerek korom óta tüsténkedtem a konyhában. Amikor anya sütit csinált, én is kaptam egy adag tésztát és játék konyhai eszközökkel én is megcsináltam a saját sütimet, de persze a tészta nagyobb része a földön, a radiátoron és ruhámon landolt :). A történetek arról nem szólnak, hogy bármikor is megettük volna azt a sütit, amit az időtájt én csináltam :).
Arról, hogy kitől tanultam meg főzni, arról megoszlanak a vélemények. Szerintem anyától, anya szerint valaki mástól (de mégis kitől ?:), mert hogy én sokkal ügyesebb vagyok, mint ő, és olyan dolgokat is megcsinálok, amit ő nem szokott; szóval azt biztos nem tőle tanulhattam. Na mindegy, ez rejtély marad...
Rendszeresen azóta kezdtem el főzni, amióta elköltöztem otthonról, kb. 6 éve. Először még csak azért, mert kell valami rendes meleg kaját enni minden nap, aztán szépen lassan hobbivá kezdett válni a főzés-sütés :).
A hely, ahol főzök
Legtöbbet a konyhámban, de bárhol szívesen főzök: bicikli túrákon, anyáéknál otthon vagy éppen ha úgy hozza a sors akkor egy zweibrückeni albérletben. Ha már van egy platni, meg legalább egy lábas, akkor ott már lehet főzni :).
Ars poetica a konyhában
Igyekszem nem kidobni semmit! Az étel kincs, ezt nagyon megtanították nekem otthon. Attól mert már pár napja árválkodik a konyhában és már nem olyan friss, vagy fényes, de még nem romlott az bizony még jó. Így általában aszerint főzök, hogy mi van otthon és nem aszerint, hogy mit találtam az interneten. Sokszor a gombhoz keresem a kabátot :)... A maradékmentés nagyon fontos nálam, mert hát senki se szereti négy-öt napig enni ugyanazt a kaját, de hát mindig marad egy kicsi... Nekem az vált be, hogy egy kicsit mindig átalakítom a tegnapi vagy tegnapelőtti maradékot és máris egy új fogás készítettem és általában nem nagy időbefektetés árán.
Amit szintén nevezhetünk ars poetica-nak, hogy nincs nemszeretem zöldség/gyümölcs, csak még nem jöttem rá, hogy hogyan tudom úgy elkészíteni, hogy szeressem :). Sok mindenről azt gondoltam korábban, hogy én azt nem szeretem, mert csak azt módját ismertem az elkészítésének, amit otthon, vagy a menzán kaptam. Ilyen volt például a főtt répa. Annál rosszabbat, mint a levesben ízetlenre főtt, kicsit gumis répa el sem tudok képzelni, pedig a nyers répa olyan finom édes, ropogós, miért kéne akkor szétfőzni... Szóval beskatulyáztam minden főtt répát tartalmazó ételt, hogy az bizony csak rossz lehet. Aztán elkezdtem rendszeresen főzni és szépen rájöttem, hogy hogyan is kell elkészíteni úgy a répát, hogy az finom édes maradjon. Hasonlóan voltam a karalábéval, karfiollal, vagy a kelbimbóval is, de most már ezekkel is kibékültem :).
