Amióta az eszemet tudom :). Na jó... 11-12 éves koromban, a nyári szünetek alkalmával kezdőtött minden, ami a konyhával kapcsolatos.
Először a mamánál kísérleteztem (értem a kiskuktáskodáson át a mosogatásig mindenre), hogy egyáltalán van-e affinitásom az egészhez.
Nagyon szerettem neki segítkezni... az első igazi megmérettetés az a palacsintasütés volt. Azóta is lelkesem mívelem!
Visszatérve a szünetekre, volt, hogy előző nap anyukám elmondta, hogy mit főzzek, mit hol találok, és mit hogyan kell elkészíteni.
Ha segítségre volt szükségem, elővettem a jól bevált Horváth Ilona féle receptkönyvet. Még ma is szívesen lapozgatom...
Szóval azóta főzök!
A konyhámban! :D (Szeged, Magyarország)
“Sosem bánjuk meg, amikor túl keveset eszünk.” (Thomas Jefferson)
Csak, ha túl sokat! :)
De akkor az legyen finom, gusztusos és saját készítésű! ;)
Hozzászólások (2)
A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!
Nagyon guszták a képeid,és a receptjeid csodásak!Igazán elismerést érdemelsz!Üdv,és szép napot!
Drága Zsuzsa!
Köszönöm kedvességed! :)