Nagyjából 2011 óta viszek saját konyhát, azóta élek külön a szülői háztól. Azelőtt kevésbé kaptam teret anyám mellett a konyhában, akkor is leginkább csak nagy családi összejvöeteleken, amikor 15-20 főre kellett főzni, így nekem az jelentett kihívást, hogy megtanuljak 2 személyre főzni :) Otthonról igen konzervatív gasztronómiai mintákat hoztam, (amivel probléma nincs, hiszen mindig az az 'igazi', amit anyu főz :) ) ezért óriási szenvedéllyel, és kísérletezési kedvvel álltam neki a konyhaművészetek elsajátításának. Szívesen próbálok ki különféle fűszereket, alapanyagokat, más nemzetek konyháit.
2014-ben egyik napról a másikra úgy döntött a párom, hogy felhagy a húsfogyasztással, aminek meglepő módon nagyon örültem :) Akkor úgy döntöttem, hogy annyi időm nincs, hogy kétfélét főzzek nap mint nap, ezért felhagytam a húsfőzéssel, így én csak "félvegának" tartom magam :)
A hely, ahol főzök
Angyalföld
Ars poetica a konyhában
Talán "közhelyesen" hangzik, de a kreativitást tartom fontosnak a konyhában :)
Mi nagyon odavagyunk a rizses egytálételekért, mert annyiféleképpen lehet őket variálni. Készíthetünk például sült céklás verziót, klasszikus bácskai rizses húst, selymes rizottót vagy különleges prasorizot.