Mióta az eszemet tudom, főzőcskéztem. Először a homokozóban sárral, bogyókkal, kisvödörrel és faágakkal, aztán csurkával a fejem tetején a konyhaasztalon ülve kevergettem bőszen és felettébb maszatosan a tejberizst, aztán... Aztán nem tudom - jött a lázadó korszakom, gondolom. De amikor elköltöztem otthonról az egyetem miatt, újra felfedeztem a főzést. Azóta így maradtam. Egyelőre.
Leginkább a kelt tészták és sütik készítésében jeleskedem, talán azért is, mert ezek készítésében a közelemben élő rokonság nem igazán. Ha pedig enni akartam, magamnak kellett megcsinálnom. Édesanyám szerint nagyanyáim vére vagyok. :)
A hely, ahol főzök
Odahaza, itthon, rokonságnál, nyaraláskor - amikor és ahol kedvem, időm, energiám, alapanyagom és nem utolsó sorban inspirációm van.
Ars poetica a konyhában
Tedd elém a receptet: megcsinálom. Hogy? Azt mondod, nem könnyű? Ugyan már, csak nem lehet olyan nehéz! Neked is összejött, nem? Na, látod.