Próféta
Apunak van három nagynénje Debrecenben. Régen, karácsony kb egy héttel mindig kaptunk egy csomagot (de nem ám valami kicsit, szép termeteset) ami telis-tele volt mindenféle földi jóval, úgy mint hájas tészta, kosárka, ishler, linzer, mézes krémes, zserbó, és természetesen próféta. Azt hiszem, a húgommal akkoriban jobban vártuk a karácsony előtti postát, mint magát a karácsonyt. De hát a nénik öregszenek, egy pár éve magunknak kell előállítani a karácsony előtti sütidömpinget. Igaz, azóta csak egy-egy készül el az ünnepre, nincs cukrászdányi sütemény az asztalon, viszont néha-néha évközben is beficcen egy-egy a karácsonyi kínálatból. Apukám már augusztus végén tűkön ül, amint az idő kicsit hűvösebb, jön a kérdés mikor lesz valami a "csomagból". És mivel a felsorolt kínálatot már kitermeltem az évek során, gondoltam, na most nekiállok a prófétának is. Felhívtam a prófétaspecialista nagynénit, ő előkereste a dédnagymamám receptjét, szépen elmondattam vele mindent, és nekiálltam. A hájason kívül, amit nálam nem lehet legyőzni, mindenkit maga mögé parancsolt. Egyébként egyáltalán nem olyan bonyolult, mint ahogy első hallásra tűnik, csak hát, na, ez sem egy muffin, amit csak úgy összedobunk picit el kell vele pepecselni a konyhában, na de kit zavar, ha ilyen a végedermény? :) És mivel ez is a régi jó lakodalmas sütemények tárházát gazdagítja, el a kezekkel tőle legalább 24 órára! Mert minél többet áll, annál jobb!
