Pácolt tárcsás hús
Hát ez úgy kezdődött, hogy kb. 20 évvel ezelőtt januárban meghívtak minket kerti sütögetésre. Rögtön arra gondoltunk, hogy barátunknak (vendéglátónknak) elment a józan esze, mert akkor is röpködtek a mínuszok, és igen nagy hó volt. Na de mindegy, gondoltuk, a barát bajban is barát, így jól felöltöztünk és elmentünk. Mikor megérkeztünk, mi lányok kaptunk egy-egy hámozó kést a kezünkbe, a fiúk meg baltát a faaprításhoz. Előkerült az egyik mezőgazdasági gépállomásról kiselejtezett boronatárcsa, aminek a domború aljára 3 láb volt ráhegesztve, a homorú oldala közepén pedig egy ún. fogantyú. Előkerült az előzőleg bepácolt hús, meg persze a forralt bor is (a gyerekeknek persze a meleg tea), meghámoztuk a krumplit, a tűz vidáman ropogott, megsütöttük a húst, ami nagyon jólesett. :) Igen kellemes nap volt, a gyerekeink az egész napos hancúrozás után úgy aludtak, mint a bunda. Persze ezt követően a társaság minden férfitagja meglátogatott egy gépállomást, és beszerzett magának egy ún. tárcsát. Manapság inkább tavasztól őszig 2-3 hetente sütünk a kertben valamelyikünknél. Viszont azt a szokásunkat megtartottuk, hogy a "vendégeket" befogjuk az előkészületekbe, ill. a sütésbe. Akinek nincs tárcsája, ne keskenyedjen el, mert a húst grillen vagy tepsiben is meg lehet sütni. Manapság már a tárcsát be lehet szerezni barkácsáruházakban is, igaz, az ára igen borsos.
