Kenyér 2.
A kenyér hazánkban az étkezések egyik főszereplője. Kenyeret eszünk reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára, vacsorára, főzelékhez, leveshez, húsokhoz, lekvárhoz, gyümölcshöz... Apukám még a tésztához is eszik kenyeret! A kenyér elkészítése a paraszti háztartásokban a gazdasszony feladata volt, ami a fizikai erőkifejtést nézve felveszi a versenyt bármely kemény férfimunkával is. Sajnos én már nem láthattam nagyanyámat kenyeret sütni, de annál többször hallottam arról: milyen finom is volt az ő kenyere. Hetente egyszer készítették, és annak ki kellett tartani a következő sütésig. A kenyér szó szerint családtag volt. Ha szűkösebb időket éltek, és spórolni kellett mindennel, akkor nagyanyám azt mondta a gyerekeknek, hogy a "kenyér elment aludni". Ez azt jelentette, hogy aznap már nem lehetett többet enni. Később a pékségek által előállított mindig frissen kapható kenyér térhódításával az otthoni kenyérsütés hagyománya egyre inkább feledésbe merült. Az egészségtudatos táplálkozás elterjedése, illetve a különböző kenyérsütőgépek elérhetővé válása újra divatba hozta az otthon sütött kenyeret. Nincs is finomabb, mint a frissen sült kenyér illata! Azt is mondják, ha valaki el akarja adni a lakását, akkor az érdeklődők látogatása előtt süssön kenyeret, mert kenyér illata rögtön otthonos érzéseket ébreszt. Kenyeret készíteni felér egy imádsággal. Nagyon bensőséges viszony alakul ki a tészta és a szakács között. Egyéb esetekben használok elektromos konyhai eszközöket, de a kenyértészta kidagasztását mindig saját kézzel végzem. Így folyamatosan nyomon tudom követni, hogy hogyan alakulnak át az egyszerű összetevők a világ legcsodálatosabb ételévé. "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk!"
