Édesburgonyás-tárkonyos libaaprólékleves
Az úgy volt, hogy jóuram hazaért aikidoról. Fáradt volt és szomjas. És nagyon meleg volt aznap. Becuccolta a sportáskát, a kardot, lerogyott a székbe, és elmélázott. Gondolta, berak egy sört a mélyhűtőbe. Na már most, a sör mélyhűtős alapszabálya az, hogy ne felejtsd benn. Mondom, ne felejtsd benn. Benn felejtette. Mélyhűtőrámolás következett - avagy az édesburgonyás-tárkonyos libaleveles történe a citromos-zöldborsos túrógaluskával. 4 nappal később benyúltam a mélyhűtőbe. Még szerencse, hogy nyitott szemmel tettem. Ott lapult a sörösüveg szétrobbanva a dobozok és zacskók között. Mindennek sörszaga volt. Ez még hagyján. A nagyobbik gondot az üvegszilánkok okozták, 2 teljes zacskó ribizli végezte alávaló módon a kukában, mert a szétrobbant üvegszilánkok felszántották a zacskót, és ellepték a szemeket. Gondoltam, leáztatom, de nem reszkíroztam, a ribizliszezon úgyis mindjárt a nyakunkon. Biztonságban túlélte a dolgot a zöldborsó és a bedobozolt libaaprólék. És ha már hűtőt rámoltam, és amúgy sem volt ötletem ebédre, kihalásztam a libás dobozt a sör martalékából, meg egy csomag túrót is mellécsaptam. Majd lesz valahogy. Lett. A kamrapolcon árválkodó édesborgonya gumó is előkerült - hálás egy cucc. Azt hiszem, kb. 1 hónapja vettem, ez az egy darab maradt, de most is pontosan ugyanolyan jó volt. Hát, így indult útjára a leves 2 szottyadt gombával karöltve. Mondjuk, hogy nem savasít annyira...
