Túrós-vajas pogácsa
Szerettem volna egy nagyon jó kis receptet elkészíteni, mert találtam egy 1891-ben írodott szakácskönyvet, de az élet ezt a számításomat keresztbehúzta. Mindenképpen szerettem volna valamit sütni, ezért a hűtőben található maradékokat kezdtem bedobálni a dagasztóba, majd magára hagytam, amíg elszaladtam fürdeni. Visszaérkezvén kikaptam a dagasztóból, -pedig még fél órát kellett volna kelnie,- gyorsan kinyújtottam, szaggattam, kentem és csaptam be a 60 oC-os sütőbe 10 percre keleszteni, majd feltekertem 200 oC-ra hőlégkeverésen és sütöttem erősen, miközben ott ugráltam, hogy el fogok késni a kezelésről, ahova a pogit vittem volna. Így összesen max. 1 és 1/4 óra alatt elkészültem, egy papírzacskóba söpörtem az árut, és robogtam. Pillanatok alatt elfogyott, s csak remélni merem, hogy kollégáim nem udvariasságból dicsérték oly nagyon. Két tepsi lett belőle, az egyiket a munkahelyemen ették meg, a másikat egyszálbél kisfiam pusztította el pillanatok alatt.
