Rusztikus almás pite
Anyukám olyan 17 éve tervezi a konyha felújítását - kb. azóta, hogy megvettük a házat. De előbb kellett fűtés, aztán ablakcsere, majd a födémmel akadt baj, aztán szigetelni kellett, először kívül, majd belül (jól gondolja meg, aki rusztikus parasztházat vesz, azzal, hogy "ennyiért megéri, aztán majd kipofozzuk). Közben volt osztálykirándulás, ebédbefizetés, farsang, tankönyvvásár, különóra, nyelvvizsga, kresztanfolyam, szalagavató, meg minden egyéb pénznyelő foglalatosság. Szegény anyám minden szeptemberben újra nyugtázta, hogy jó, akkor az a randa szocreál konyhabútor marad, és idén karácsonykor sem lehet a mosogatógépbe dobálni a cca 200 tányért. Aztán végre eljött a nagy pillanat, mindenki lediplomázott, elköltözött, úgyhogy egy laza 17 éves kuporgatás után az új konyha is összejött. Fabútorral, mosogatógéppel, légkeveréses sütővel, beépített gépekkel. De a konyhabútornak ára is volt, 17 éve hallgatom aputól, hogy: jó, de ha meglesz az új konyha, heti egy almás pite kell, hogy legyen. Szóval konyha lett, így pite is van állandóan. Igaz, hogy apu kegyelmes, nem kötelezeő anyunak készítenie: azzal is megbékél, ha én ugrok haza egy tepsivel. Sok szeretettel mindenkinek, akinek kis konyhája, kevés ideje, és még kevesebb konyhai eszköze van - nem igényel semmiféle extraságot. Maximum egy bögre forralt bort.
