Paprikás szardínia
A helyszín: Olaszország Floridája, az olasz riviéra pontosabban Lignano Sabbiadoró. Gyönyörű napsütés, nyüzsgés a halpiacon, kissé erős szagok csapják meg az orrunkat. Megvan, már látom a pici szardíniás standot, jégen fekszenek a halacskák. 6 db-ot vettem is belőle, két személyre egy étkezésre éppen elég. Gyorsan a szállásunkra megyünk, folyó vízben úsztatom a halaimat, valahogy már egyik sem akar úszni, megállapítottam, ezek döglött halak! Soha nem pucoltam még halat! Mindig Apu csinálja karácsonykor, én csak lesni szoktam, mit csinál. Ha veszünk halat itthon, az fagyasztott és filézett. Na mindegy, lesz ami lesz, nekiállok, és egy éles késsel megszabadítom a szardíniácskákat a pikkelyeiktől. Nem is olyan nehéz, csak a kést oldat tartva a farkától a feje felé húzogatjuk a hal bőrén, és a halpénz csak úgy hullik lefele. Na ez meg van! Most jön az, hogy levágom a fejét (azt hiszem, a kopoltyúig tart a feje). Óvatosan a levágás helyétől a farka felé bevágom a hasát, áhá megvan egy lyuk a hasán, ez ahol kijön a végtermék a halból, idáig kell akkor felvágni. Szétnyitom, és az ujjammal óvatosan a farka felé kiemelem a belső részét, "pfúj"! Tiszta víz alá teszem, és még egyszer jól átmosom őket. Beirdalom az oldalukat sűrűn, és a besózom. Paprikás lisztbe forgatom, (a liszt ráragad az ujjaimra), és forró olajban teszem sülni őket! Persze az olaj az első percben hatalmas pukkanással kicsap! Minden úszik az olajban, a fal a gáztűzhely és én is, ráadásul még forró is, tehát irdatlan fájdalmaim vannak, ahol az olaj rámfröcskölt. Nem baj vízzel lehűtöm, a Panthenol habot, ami égésre kell, otthon hagytam! Külön felhívták a figyelmet az utazási irodában, hogy a rendre nagyon kell vigyázni, és tisztaságot hagyni magunk után, mert nincs takarító,hát suvickolhattam a sütés után a konyhát. A halak szépen sülnek az olajban, vigyáznom kell, mert ha a paprikás liszt megég, akkor keserű lesz az étel is. Kicsit megyszúrom az egyik halat villával, nem serceg, ez azt jelenti, elkészültünk. Kockára vágott burgonyát pirítok még, teflonserpenyőben oregánóval és kakukkfűvel, ez lesz a köret. Tehát a "túlélőtábor" negyedik napján a paprikás szardínia zöldfűszeres sült burgonyával és finom, otthonról hozott koviubival elkészült. Rávetettük magunkat már az éhségtől elcsigázva a szardíniára. Az első kettő "szőröstűl-bőröstűl" lecsúszott, szerencsére a szálka is ehető volt. Az utolsónál csukott szemmel mindketten rávetődtünk a villánkkal a halra, nem találtuk el egymás kezét, nem sok hiányzott! A Lignanói paprikás szardínia emlékezetes marad!
