Mézeskalács Zoli konyhájából
Nagykőrösön a Református Gyülekezetben az a szokás, hogy karácsony előtt élelmiszer csomagokat készítünk, amiket a rászoruló az idős embereknek személyesen átadunk. Természetesen ez azzal is jár, hogy egy kicsit elbeszélgetünk, és egy imát is elmondunk. A csomagok kiszállítására önként jelentkezünk. Ilonka néni az utcánkban lakik, és évei száma már közelebb van a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. Sajnos férjét és fiát már nagyon régen elveszítette, és hosszú ideje teljesen egyedül él. Évek óta én szoktam neki a csomagot elvinni. Az idei beszélgetésünk során elmondtam, hogy a feleségem mézeskalácsot süt, de mindig nagyon keményre sikeredik. Szokás szerint elbúcsúztam tőle. Néhány nap elmúltával az utcán találkoztam vele. Megállított, és a retiküljéből elővett egy kis lapot, amit a feleségemnek küldött. Gyönyörű zsinórírással ez állt rajta "Anyósom édesanyjának mézeskalácsa". Akárhogy is számolgatom több, mint száz éves recept. Csak egy kicsit változtattunk: vaj helyett lehet margarint is használni (kipróbáltuk), és a mozsárban összetört fűszerek helyett "Mézeskalács fűszerkeveréket" használtunk. Már a sütés után is puha és porhanyós volt. A feleségem nagy lelkesen, gyorsan többször is elkészítette karácsonyig. Ezért aztán maradt belőle az új évre is. Nem keményedett meg. Gyakorlatilag a frissen sütöttnek felel meg. Eddig a feleségem mindenféle receptet kipróbált, de az eredmény mindig kemény süteményt eredményezett. Karácsony előtt Fanni néni méregdrága mézeskalács tésztáját is megsütötte, de az sem volt az igazi. Ilonka néni receptjét viszont bátran ajánlom mindenkinek!
