A kürtős - Nemnagykunszttól
Jól megfigyelhető a filmiparban, hogy hálivúdi szuperprodukciók esetén, a határozott névelővel kezdődő és max 1 szavas címűek nagy többségükben thriller, psziho-krimi, vagy horror tematikájúak. Például: A gömb, Az átok, A barlang, A kör, Az esemény, A dolog, stb. Természetesen A kürtő sem lóg ki a sorból. A rendező egy fiatal, közép-európai elsőfilmes. Ismert, de mostanában kis szerepeket játszó színészek. A helyszín embert próbáló. Amerre a szem ellát, csak vakító, fehér por. A levegő forró, szinte áthatolhatatlan, párával teli. Édeskés íz terjeng, az eredete nem ismert, de a hátborzongató háttérzajok miatt nem is ajánlatos utánanézni. Buborékoló hang elegyedik egy mélyről jövő morajjal, mely egyre hangosabb. Úgy érezzük, mintha egy láthatatlan, ragacsos kéz érintene meg bennünket. A kezdőképen először egy, aztán ahogy a látószög kiszélesedik, egyre több kürtőt láthatunk. Vajon mit rejtenek? A látvány leginkább ahhoz hasonló, mintha számtalan termeszvár sorakozna az égre meredve katonás rendben. A felszínük azonban fényes, olajos, de egyben kristályos csillogású… aztán hirtelen a magasba lövell egy gőzoszlop, nem ismerve kegyelmet. Mindenkit megéget, aki csak a közelbe merészkedik. Perzselő a forróság, így hát várni kell… Ezért mindenki vár… és bekap egy sört, dobozossssat. Ésmivelhogy ez nem hálivúd, hanem a Kárpát-medence, ebből kifolyólag nem is thriller, hanem egy édes vígjáték, de nem csöpögős. Ha jól megnézzük a helyszínt, akkor ez a konyha, és a fojtogató kéz a sajátunk. Ráragadt a tészta, amit gyúrunk, miközben kicsit morgunk, mer’ gyöngyözik a homlokunk, mint újgazdag gyerek anyu ékszerdobozában. Na. Süssünk kalácsot, tetszeni fog, mert ha nő vagy, akkor végre be tudod vonni a párodat egy konyhai műveletbe, segíteni fog, és együtt készíthettek el egy receptet, ami olyan „romi” (pf, „romi”? ezmiez? max egy szilikonmaca mondhatná ezt sümegen:) olyan ari ez a lovagi vár-romi)… még ha ez a segítség ki is merül majd a sörivásban…, ha férfi vagy, akkor meg azért fog tetszeni, mert sörözhetsz, kell, sőt kötelező. Fogj egy mély keverőtálat és szitálj bele 50 dkg finomlisztet. Tegyél bele 3 púpozott evőkanál porcukrot, 0,5 kávéskanál sót, üss bele 1 db egész tojást + 1db tojás sárgáját, a fehérjét tedd félre. Mehet bele 1 zacskó vaníliás cukor. 3 dl tejben keverj el 1 teáskanál cukrot, langyosítsd fel mikróban, morzsolj bele 3 dkg élesztőt, várd meg, míg felfut, és öntsd a keverőtálba. Olvassz fel a mikróban 6-7 dkg teavajat és ezt is öntsd a többi hozzávalóhoz. Most alaposan gyúrd össze. Egy rugalmas, cipó formájú tésztát kell kapnod, ami nem ragad az edény falához (ha túlságosan ragacsos, akkor liszttel, ha túl száraz, akkor egy kis tejjel tudsz rajta segíteni). Takard le, és hagyd kelni 30 percet. Addig igyatok meg 4 dobozos sört, 0,5 litereset. Lehet hatot is. Öblítsd ki a dobozokat, csöpögtesd ki belőlük a vizet, és tekerd őket alufóliába. Ha nem vagy sörivó, mint ahogy én sem - nyugi nem vagyok beteg, csak jobban vonzódom a borhoz -, akkor menj el anyádhoz. De télleg! Nézz a szemébe és mondd ki ezeket a varázsszavakat: - Anyu! Igazad volt! Ne haragudj, amiért egész gyerekkoromban kinevettelek, kamasz koromban pedig beszólogattam. Beszólogattam, hogy: „Minek rakosgatsz el marhaságokat, mindek gyűjtögeted a Bip-es flakonokat, kupakokat, vécépapír gurigákat?” Hiába mondogattad mindig, hogy majd technikaórán, amikor a tanító néni kéri, mekkora májer leszek, mert én tudok majd vinni, vagy ha nem kéri, akkor majd meglátom, hogy majd csak jó lesz valamire. De én csak nevettem. Anyu! Igazad volt! Most jó lenne valamire! Elkérhetem a vécépapír gurigákat? Anyukád könnyes szemmel átölel, megbocsájt mindenért előre is, olyan dolgokért, amiket még el sem követtél, és ad 6-8 db gurigát. Na, bandukolj lehajtott fejjel haza, és csomagold be ezeket alufóliába, te anyaszomorító. A tésztát nyújtsd ki kb 0,5 cm vastag, hosszúkás alakúra. Késsel vágj belőle ujjnyi vastag csíkokat. Azért, hogy teljesen körbeérje a sörösdobozt én kettesével összetoldottam őket, de ha vécépapír gurigákat használsz, lehet, hogy erre nincs is szükség. Az elsőnél próbáld ki, aztán meglátod. Olvassz fel a mikróban teavajat, fogj egy szilikonecsetet, vagy egy tiszta festőecset is megteszi, kend meg vele az alufóliába bugyolált dobozokat. Tekerd fel a csíkokat csigavonalban (ezmeginmi? csigavonal? a csiga vonala egy nyálkás egyenes dzsuva, marhára nem spirálszerű valami, pláne nem egy kulinárium vagy mi, illetve de, de csak francba.. mindegy) a dobozra úgy, hogy összeérjenek, ne legyen köztük rés. Most hengergesd meg az egészet a nyújtódeszkán, hogy kilapuljon kicsit a tészta. Fogd a félrerakott tojásfehérjét, üss hozzá egy egész tojást, verd fel egy kicsit. Kend meg vele, aztán kend meg olvasztott vajjal is. Önts kristálycukrot egy lapos tálba, vagy tálcára, forgasd meg benne alaposan a most már kürtő alakú okosságot. Egy tepsibe tegyél sütőpapírt, és állítsd bele a teremtményeidet. Hagyj közöttük helyet. Melegítsd elő a sütőt 200 fokra. Told be a tepsit és süsd addig, amíg a cukor karamellizálódik. Ha kész, vedd ki, és még úgy, melegen, forgasd meg ismét cukorban, vagy darált dió+cukorban, vagy fahéj+cukorban.
