Krumplis egytál sonkával és laskával
Szeretjük ezeket a se nem leves, se nem főzelék egytálételeket. A laska most jelent meg a piacon. Nagyon kedves színfolt, békebeli eledel. Hagyományosan a kinyújtott tésztát szabálytalan formára tépve a sparhejt szélén szárították-pirították, úgy tették el a későbbi használatra. A piacon szabályos alakra vágott formában kapható, zacskóban. A laskát lehet önmagában is rágcsálni – chips helyett, mondjuk -, de lehet száraztészta helyett használni, akár levesbetétnek. Annyiban több, mint a száraztészta, amennyiben pirított, tehát gazdagabb ízvilág. Ezek a nehezebb krumplis ételek nálunk a téli étrend részei. A parasztok régen krumplit, hagymát, zsírt és káposztát (többnyire savanyítva) tartalékoltak télire. Ha tehették, mást is, de ezeket mindenképpen. Nem véletlen tehát, ha a magyar konyha rendkívül gazdag például krumplis ételekben! Városi életemben nem sokra becsültem a krumplit (pláne a savanyú káposztát!), ott ugyebár mindig volt minden. Ott nekem a krumpli és a káposzta a fantáziátlanságot jelentette: marhapörkölt krumplival, káposztasalátával. Itt, vidéken átrendeződik az ember értékrendje, megtanulja értékelni az ember az „igazi” nyersanyagokat és a természetes ízeket. Megtanulja az ember, mekkora különbség tud lenni krumpli és krumpli, káposzta és káposzta között. Megtanulja az ember értékelni a jó földben, jól termesztett, jól tárolt nyersanyagokat, az egyszerű étkek természetes, manipulálatlan ízvilágát. Itt mást jelent a Marhapörkölt : ünnepi eledel, megadják a módját. Szívesen és gyakran főzök ma is ’blikkfangos’ ételeket (fő a változatosság!), de az egyszerű falusi étkek – jó nyersanyagból! – finomak, kedvesek és üdék!
