Korianderleves
San Franciscóban sok a függő. Ki-ki ízlése szerint. A hippikorszak után siránkozók és az itt élő európai juppik a fűért repesnek, a hajléktalanok itt nem az otthon megszokott kevert felessel és ragasztóval bódítják magukat, hanem crack-el. Minden valószínűség szerint sokkal könnyebb hozzájutni bármilyen addiktív anyaghoz, mint Európában. Persze nem akarok álszentnek tűnni, nekem is megvan a magam gyengéi, amiért otthon nem ritkán plusz 1 órát talpaltam, és képes voltam kisebb hisztirohamot kapni, ha kiderült, hogy előttem vitték el az utolsó adagot. Itt azonban minden sarkon beszerezhető, messziről érezni jellegzetes illatát, szép zöld színe pedig a legködösebb reggelen is jókedvre derít - nem, nem kell értem aggódni, Csernus doktor nélkül is jól tudom, hogy korianderfüggő vagyok. És végre kiélhetem szenvedélyemet! Egyszer biztos el fog múlni, de egyenlőre a korianderhez főzök - asszem ez meg is látszik az utolsó receptjeimen. A minap Petra petrezselyemlevese jött szembe az oldalon, és mindjárt tudtam, mi lesz a hűtőben pihenő koriandererdő egy részének végzete. Sok szeretettel minden korianderfüggőnek, különösen Kittinek.:)
