Kazári ferentő
A múzeumi gyakorlat alkalmával egy "Kazári ízek" című etno-gasztro kiadványban bukkantam a kazári ferentő receptjére. Ez is olyan volt, hogy amint ránéztem, eszembe jutott, hogy ja, igen ezt is ki akartam már egyszer próbálni, valamelyik vizsgaidőszak kellős közepén, de ha letelnek a félős hetek, annyi mindent elfelejt az ember... Na, mindenesetre, gyorsan kiírtam, és első alkalommal nekiálltam. A ferentő egy tipikus palóc étel, ott is előkelő helyen szerepel, ünnepkor, lakodalomkor ették. Szoros rokonságban áll a kaláccsal - tésztája révén - és a mákos gubával - minden mást tekintve. Mivel pedig a receptet a nagyvilág Telek Balázsné kazári lakos jóvoltából ismerheti, hát így kapta a kalács az interneten és az olyan különlegesnek hitt palóc receptgyűjteményemben is ezt az elnevezést. Én kicsit alakítottam Rózsika néni alapreceptjén, nekem így lett tökéletes. Először próbáltam ki Ildikó tanácsára, hogy a kelt tésztába nem cukrot, hanem édesítőt teszek - még soha a életben nem lett ilyen gyönyörű a tésztám! A díszítést is máshogy csináltam, eredetileg egyesével kéne a tejbe áztatni a ferentőket, utána mákban hempergetni, porcukrozni, majd csak azután tálalni, de szerintem vidámabb, ha mindenki maga csinálja az asztalnál. És mivel én nem vagyok nagyon nagy mákrajongó - de annál inkább szeretem a dió és a méz ízét, hát ilyen alternatívám is lett!
