Házi kovászos kenyér helena konyhájából
Sokszor szerettem volna olyan kenyeret sütni, amit gyerekkoromban az édesanyám sütött. Emlékszem, hogy amikor kenyeret sütött korán kelt, mert be kellett dagasztani és amikor megkelt, egyforma adagokra osztotta és újra átdolgozta, megformálta, és tiszta konyharuhával kibélelt kosárba tette, letakarta és újra kelesztette. Kemencében sütötte, így ez is elég sok időbe tartott, míg bekészítette a fát, begyújtott és elég meleg lett a kemence, hogy sütni lehessen a kenyeret. Ez valójában egész napjába került. Ilyenkor a kenyértésztából szoktak lángost sütni. Megkenték zsír, krumpli, tejföl keverékével, még ma is emlékszem arra az illatra, arra az ízre. Egyszerűen fenséges volt. 5 nappal ezelőtt elkezdtem a kovászomat készíteni. Ma végre megsütöttem a kenyeremet. A kovászból tettem el kis cipót, amit szárítok. Nem altatom a hűtőben, ugyanúgy csinálom, mint valamikor az édesanyám. Sütés előtt való este beáztatta langyos vízbe, másnap a liszthez öntötte, kicsavarta a kovászt, mert a darabosat nem tette bele. A kenyér állaga nagyon jó lett, puha, rugalmas és ízre nagyon finom, teljesen más, mint amiket idáig sütöttem.
