Bálmos
Pár éve volt egy népi táplálkozás órám, ott hallottam először a bálmosról, mint az archaikus paraszti táplálkozás egyik alappillérjéről. Már rég el is felejtettem, de januárban néprajz szigorlatra készülve elő kellett vennem a régi jegyzeteket, megtaláltam, és rögtön tudtam, hogy ezt ki kell próbálnom. Aztán az egyik régi Nők Lapja Konyhában rábukkantam Lajos Mari receptjére, úgyhogy már minden adott volt az előállításhoz. A bálmos egyébként a puliszka testvére, azzal a különbséggel, hogy régen Erdélynek csak azon a részén ismerték, ahol a juhtenyésztés elterjedt volt. Ették köretnek birkapörkölthöz, magában hidegen, szilvalekvárral édességnek, az asszonyok felkockázva árulták borkorcsolyának a kocsmákban. Akárcsak a puliszka, a dödölle vagy bármelyik szegényember-vacsorája, ez is nagyon laktató. És bár a bálmos eredendően juhtejből készült tejfölből készül, ha azt nem találunk, sűrű házi tejfölből is kitűnően elkészíthető.
