Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

"Kalandorok ne kíméljenek" - A főzés otthoni hősei

Az új közösségi konyha őrületet jártuk körbe, ahol wannabe-séfek viríthatják tehetségüket, és ahol éhes kalandorok mostantól bárkinél kaphatnak minőségi házi kosztot. 

Jönnek-mennek a telefonos alkalmazások, közösségi-megosztós, étteremfoglalós, receptkeresős, miegymás, a lényeg nem változik, sokaknak a főzés maga az élet, hát, még ha ezt meg is oszthatja másokkal, sőt akár teljesen idegenekkel.

Bemutatjuk az országunkban nemrég terjedésnek induló Vizeat.org közösségi privát vendéglátó alkalmazást, amelyet Párizsban, Barcelonában és más nagyvárosokban már bátran használnak az odalátogató turisták.

Luca

A főzés egy olyan hobbi, ami nem létezik, ha nem osztod meg másokkal. Szeretek utazni, sokat járom a világot és azt gondolom, hogy a különböző országok kulináriája nagyon izgalmas része a kultúra megismerésének.

Soha nem utazom tervezve és a fő látványosságokat követve, nekem az a fontos, hogy találkozzak a helyiekkel, egyek az ételeikből, és helyi történeteket halljak.

Ezt keresem, viszont adni szeretek ilyen téren, nemcsak kapni. Sokat főzök és gyönyörű helyen lakom és úgy érzem ez egy olyan csoda, amit érdemes megosztani másokkal.
Nekem meg sem fordult a fejemben eddig, hogy féljek attól, hogy idegenek jönnek hozzám. Nem érzem azt, hogy nagyobb veszélyben lennék, mint amikor idegenekkel találkozom az utcán vagy leülök a metrón, ha van veszély, akkor az ugyanúgy ott is van. Az ember vagy fél mindentől vagy nem fél. Teljesen értelmetlennek tartom ettől rettegni.
Éltem Új-Zélandon, étteremben is dolgoztam, mint desszert sous-chef, Ázsiában is sokat jártam, nagyon vegyes, fúziós konyhát viszek.

Szeretek főzni szeretek közben beszélgetni az emberekkel és szép helyen lakom. Amúgy angolt tanítok és spanyolt tanulok, a nyelvet is lehet gyakorolni, erre is nagyon jó.
Kedvencem, amit a legjobban szeretek főzni a vendégeknek: kókusztejes édesburgonya krémleves csirkével meg rákkal, ezt imádom.



Susa

Dolgoztam étteremben, de sokkal jobban érzem magam és jobban motivál, ha látom, hogy kinek főzök, látom az arcokat, amikor megkóstolják, látom, hogy érzik magukat. A MOME-ra is jártam tálalás kurzusra és ott megtanultam, hogy az étel nem ér véget azzal, hogy mi van a tányéron, nagyon fontos, hogy az emberek jól érezzék magukat és jó ételekkel és jó hangulattal legyenek körbevéve.

Ha egy étteremben főzöl, akkor nem látod, hogy mások élvezik a munkádat.

Mivel gluténmentes és tejmentes konyhát viszek otthon is, továbbá van egy ilyen tojás kattanásom is. Azt gondolom, hogy az étel legyen tápláló is. A veganizmusból nekem nagyon tetszik a felelősségvállalás rész, viszont nem gondolom, hogy egészséges lenne csak zöldségféléből táplálkozni. Ha szabadon rohangáló tyúkból való tojást használunk, akkor az fenntartható, és a tyúkot nem bántó módon egy kiváló fehérje és rengeteg vitaminforrás lehet. Ugyanakkor hihetetlenül kreatívan lehet használni. Az ázsiai konyha, a dél-amerikai, a magyar konyha is használja, tehát nem feltétlenül az Eggs Benedict  a tojás csúcsa, sokkal érdekesebb dolgok is vannak. Nem gondolnánk, hogy a kínai és japán konyha mennyire változatosan dolgozza fel, nagyon vékonyra kisütött omlettszerűből csinálnak tésztákat stb. A habcsók sem csak egy karácsonyfára akasztható cucc, hanem használhatjuk zöldteával, lime-mal, kandírozott ibolyával, hosszúkásra készítve és lemon curdbe tunkolva.

Hazai fogásokat mutatok meg, de nem elsősorban a gulyásleves és székelykáposzta vonalat, hanem csinálhatunk együtt gluténmentes kenyeret, hozzá vegán sajtkrémeket és borozhatunk a kedvenc borászaim boraival, mindezt egy nagyon klassz kis kertben, Hűvösvölgyben.

Van egy nagyon jó nyári levesem is, megkóstolod és muszáj vigyorognod, ez egy epres-paradicsomos leves, nagyon finom vékonyra tekert omlettel.



Borganika (Zita és Gábor)

Nekünk teljesen beleillik a koncepcióba a Vizeat küldetése. Borganika néven bor-étel párosításra alapuló egyedi vacsorákat szoktunk tartani. Organikus borokat igyekszünk felvonultatni a kínálatban, az ételek alapanyagait pedig őstermelőktől igyekszünk beszerezni. Ha sörökhöz párosított vacsorát csinálunk, akkor azok kisüzemi, úgymond kézműves sörök. 14 -16 fős vacsorákat szervezünk általában és a Vizeat olyan platformot nyújt nekünk, ahol pont ezt tudjuk biztosítani.

Azért nagyon jó, mert így külföldieket is be tudunk vonni, megismertetni velük a magyar étkezést, ételeket, borokat.

Mi pop-up étteremként funkcionálunk, van, hogy egy színházteremben vagyunk és annak a színpadán rendezünk be egy vacsora asztalt, szerintem nagyon jól néz ki, fekete a színpad, az asztal hófehér, azon vannak gyertyák és égők, amelyek pezsgősüvegbe vannak tekerve, sokszor színes virágokkal egészítjük ki a dekorációt.

Időnként pincehelyiséget is használunk helyszínként, az is nagyon hangulatos, ilyen boltíves téglás borospince hangulatot áraszt, szintén gyertyákkal, de egyébként sokszor házhoz is megyünk. Volt, hogy egy 50. születésnapra mentünk egy adott megrendelő házához. Mi találtuk ki a menüt, annyi volt csak az elvárás, hogy legyen torta is. Nagyon jó volt, sikerült egy ehető virágokkal készült borhoz passzoló vacsorát készíteni, tudunk figyelni arra is, hogy kinek van allergiája vagy valamilyen étel érzékenysége.
Azok jöjjenek hozzánk, akik szeretnek enni. Mi egy sokkal közvetlenebb-kötetlenebb hangulatú vacsorát tudunk biztosítani, olyan, mintha otthon lennél. A Vizeat is ezért érdekes, mintha egy olyan embernél vacsoráznál, aki imád főzni, imád enni, imád erről beszélni.

Történeteket is mesélünk a borokról, közelivé hozzuk az élményt, szinte egyfajta ízorgia alakul ki és persze nem kell feszélyezve érezni magad.

Ami nálunk fontos, hogy mindenki egy asztalnál ül. Ez eleinte furcsa is volt néhány vendégnek, de miután megkapták a welcome pezsgőt és oldódott a hangulatuk, a végére már az asztal egyik feléből a másikba kiabálva anekdotáztak.

Mindketten közgazdászok vagyunk, Gábor és Zita, akik csináljuk a Borganikát. A műszaki egyetemre jártunk, ott ismerkedtünk meg, azóta barátok vagyunk. Nekem van civil munkám is, pénzügyesként dolgozom és mellette csinálom, Gábor pedig egy borkereskedésben dolgozik. Nekem van szakácsvégzettségem is, az egyetem mellett végeztem el, majd utána a BGF-et is, ezt már inkább érdekességként.
Nekem az étel maga az élet, bár nem akarok ilyen nyálas irányba elmenni. Ez az, ami megnyugtat és amitől feltöltődöm.

A legnagyobb siker most a kétkezes oldalas, párolt savanyú káposztával. Azért hívjuk így, mert mindig biztatom az embereket, hogy nem kell vele babrálni, lássuk, ki lesz az első, aki megfogja.

Vicces módon a vega fogásaim is borzasztó népszerűek, a zöldséges, cukkinis quiche, illetve csináltam zöldséges rétest, ez is nagyon jó párosításként sikerült. Nemrég csináltam házisajtot kecsketejből, az is nagyon népszerű volt.

Vince

Sokat éltem külföldön Oroszországban, Spanyolországban, Amerikának több pontján, illetve Brüsszelben, és ebből kifolyólag szeretek más kultúrákkal találkozni, azokat megismerni, ennek pedig szerves része a gasztronómia. Így azt tudom adni, amit én is keresek. Ez ilyen generációs sajátosság szerintem, hogy amikor mi megyünk, akkor nem egy szervezett út keretében mennénk, nem a tipikus turista látványosságokat keressük, hanem mi tényleg az adott helyet szeretnénk megismerni és ehhez tartozik egy olyan vetület is, hogy így tudom megosztani azt a szeretetet, amit a saját kultúrám és a saját országom iránt is érzek.

Én a klasszikus irányt képviselem, úgy gondolom, hogy aki idejön, az azért jön ide, mert azt szeretné megismerni, ami itt van, tehát gulyáslevest és paprikás csirkét szeretne enni esetleg lecsót.

Nem burgert vagy tacót. Ezzel nem azt mondom, hogy ezekben nincs érték, de én  a nagymamám és az anyukám receptjeit szeretném megmutatni, nyilván a modern trendeknek megfelelően elkészítve, tálalva, de alapvetően ezeknek tudom elmesélni a történetét, ezt tudom átadni, hogy mit jelent, amikor a húsleves ott van a vasárnapi asztalokon.

Ezek mind olyan ételek, amiknek van története.

Ezt az utazási formát experience travellingnek nevezzük és ehhez kapcsolódik a történet, ez az, amit szerintem az idelátogató keres és amúgy véleményem szerint ezt kéne követniük az éttermeknek is, tehát nem sorra a burgerezőknek kéne nyílnia meg világkonyháknak, hanem, azt kéne tálalni, ami a mi örökségünkből fakad, mert ez az az a különlegesség, amit mi tudunk nyújtani.



Regina

Nem tudok főzni, csak úgy teszek, mintha tudnék. Na jó, néha elkap azért valami ihlet és olyankor ráérzek, megjelenik egy furcsa kreatív erő és beránt, ilyenkor egészen elképesztő ízek születnek a kezem alatt és nagyon büszke vagyok arra, ami születik. Idegeneket vendégül látni, számomra óriási stressz, nagyon becsülöm azokat, akik képesek mindezt lazán venni és rutinszerűen csinálni.

Én nagyon izgulok, hiszen az egész egy színház, én csak úgy teszek, az élményt keresem, a szakács szerepében tetszelgek.

A vendéglátó (vagyis én) ezúttal a potyautas, muszáj elhelyezkednem a néző szerepébe, milyen az, amikor egy külföldi vendég annyira bátor és annyira nyitott, hogy tényleg eljön hozzám, el mer jönni egy számára teljesen ismeretlen ország egyik magán otthonába és kíváncsi és benéz és leül és érdeklődik és elviseli a megpróbáltatásokat és kőrözöttet eszik meg sárga paprikát, amilyet még soha nem látott. Aztán pedig elé rakom a tejfölt, amit persze eleinte csillogó szemmel nyugtáz, de közben nyel egyet és szeretné megenni meg legyűrni, meg miért ne, de azért mégis mi ez gondolja, hát, köszi, ennyi elég volt, érdekes, de talán mindennek van egy határa.

Végül jön a túrós palacsinta, igen, ez egy hardcore édesség nekik, de akkor már tegyük is a nyitottságukat próbára. Sőt a haladóknak készenlétben tartok egy túró rudit is a hűtőben és szörnyülködnek tisztán és őszintén, hogy mi ez, hogy csokoládéval van borítva az édes túró, amire az előbb még könnyedén rábólintottak, hogy ugyan már jó az, bár maguk sem fogták fel, hogy ennek a kijelentésnek mekkora súlya van.

Jókat nevetünk, elmagyarázom a vonatkozó iparágak jelenlegi helyzetét, az Airbnb-t, az Ubert és mi civilek, akiknek ez ad egy új élményforrást, hogy tovább ne menjek egy újabb esélyt arra, hogy más téren is alkothassunk, hát most mondjuk azt, hogy mindez felbecsülhetetlen? Nem szeretjük a nagy szavakat, legyen inkább az, hogy egy végtelen út és lehetőség egy csoda, egy új élmény dimenzió, amit csak a modern és nyitott gondolkodású ember ért.

És ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?

Mi az, hogy kézműves?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!