Már kislányként szerettem a konyhában tüsténkedni. Egy napon pedig azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban főzök: munka után, mozi helyett, kora reggel, késő este. Szinte észrevétlenül bűvölt el a gasztronómia világa. Valahol azt olvastam, hogy az igaz barátság az, amiről nem tudjuk megmondani pontosan mikor kezdődött. Nem tudom mióta főzök. A főzés teljesen kikapcsol és megnyugtat. A főzés öröm, boldogság, vidámság. Amikor a konyhámban állok és elkezdek főzni, úgy érzem hazatértem.
Sok minden megváltozott, mióta a fenti sorokat írtam, 2008 tavaszán. Rengeteget tapasztaltam, sok szép élményt és jó néhány kudarcot tudhatok magam mögött a konyhámban. Időközben megkaptam gasztronómiai ténykedésem legszebb „feladatát”: két kicsi éhes szájjal ismertetem meg az ízek varázslatos világát. Mozgalmas napjaink konyhai filozófiám is átalakították némiképp: a gyorsaság fő szemponttá lett, ami legalábbis az ételek elkészítését illeti. Egyelőre az egyszerűség, minőségi alapanyagok és szezonalitás a mozgatórugók, de hiszem, hogy hamarosan újra önfeledten állhatok neki egy-egy időigényesebb fogásnak is.
Kedvenc zöldfűszereim: petrezselyem, rozmaring, zsálya, ebben a sorrendben.
Ami mindig megtalálható a hűtőmben: VAJ, csupa nagybetűvel.
Kedvenc ital: víz, bor.
A hely, ahol főzök
Legtöbbször a konyhámban (Pécsett), néha mások konyhájában.
Becsinált leves vagy egy laktató lebbencs-, esetleg gombás palóc- vagy görcsleves? Nem lehetetlen egészen olcsón főzni laktató levest, főleg, ha magyaros!
Ugyan sokaknak a húsvét épp a tradícióról szól, vannak, akik szeretnek újítgatni is az ünnep alatt, főleg, ha ételekről van szó. Nekik (de igazából mindenki másnak is) szól az alábbi gyűjtés, amelyben hagyományos húsvéti sütik szerepelnek, kevésbé hagyományos formában.