A levegőben való étkezésről egyetlen korai emlékem van – egyik nagyszülőm légi-utaskísérő volt, így gyerekkoromban az összes délutáni hamit-nasit-gyümit kis, kemény, kék, malévos műanyag tálkában kaptam. Ahhoz, hogy a kis műanyag tányérokkal és mini adag cukrokkal személyesen is találkozzam, egy bő évtizednek kellett eltelnie. A kínálat lett rosszabb, vagy az elvárásaim voltak túl magasak, a repülős kaja – meglepő módon – nem lett a kedvencem. Mit kapunk, és mit nem kapunk enni a repülőn?
A fapados verzió
Úgy vettem észre, hogy a hazánkban működő fapados légitársaságok kollektív szidása egyfajta nemzeti sporttá nőtte ki magát. A kevés hely, a limitált csomagsúly, a beszállás előtti méricskélés és a kifutópályán való sörsátras várakozás természetesen dühítő, de lebegjen a szemünk előtt, hogy a tíz évvel ezelőtti árakhoz képest még mindig nagyon baráti büdzséből juthatunk el számos európai városba. Ezek az utak általában nem tartanak tovább 2-3 óránál, viszont ha beleszámoljuk, hogy a reptéren 2 órával korábban kint kell lennünk, majd érkezéskor gyakran egy újabb órát vagy többet kell utaznunk a szállásunkig, könnyen előfordulhat, hogy megéhezünk. Mivel az olcsóbb légitársaságok járatain nem jár automatikusan étel, az eladásra kínált snackeknek pedig horribilis ára van, készüljünk fel előre!
Törökországi gasztrokalandok >>
- Európán belül nem nagyon veszik el a gépre felvinni kívánt ételt, de jobb, ha utánaolvasunk, nem ütközik-e valamilyen egészségügyi rendeletbe!
- Folyékony étellel ne is próbálkozzunk!
- Ha szendvicset készítünk, ne tegyünk nagyon könnyen romló alapanyagokat, nehogy a nagy melegben tönkremenjen!
- Kerüljük az „illatos" szószokat – a fokhagyma zárt térben nagyon is zavaró lehet!
- Vigyünk magunkkal valamilyen szaftosabb, savanykás gyümölcsöt – szomjúság oltására kitűnő!
- A csomagok átvizsgálásakor elveszik a folyadékot, de ha egy üres pet palackot magunkkal viszünk, az ellenőrzés után megtölthetjük – abszolút legális, és nem kell a gépen 800 forintért vizet vennünk.
Fantasztikus spanyol konyha >>
Túl az Óperencián
Bár az európai székhelyű társaságok kontinensen belül is bőven üzemeltetnek járatokat, a borsos árak miatt ezekre leginkább csak akkor ülünk, ha elhagyjuk az öreg kontinenst. Ezeken a gépeken pedig ételt is szolgálnak fel – így ilyenkor találkozhatunk a hírhedt, mindenki által szidott repülős koszttal is. Nem akarom őket mindenképpen védeni, de tízezer méterrel a föld felett nem várható el, hogy csúcsfogásokkal lepjenek meg minket. Mivel ilyen magasságban az ízlésünk is romlik, valószínűleg édesanyánk legjobban sikerült sültje sem ízlene igazán, de senkit nem akarok arra agitálni, hogy ezt ki is próbálja. Leginkább arra számíthatunk, hogy egy kiszállító cég által összeállított, előre csomagolt, jól megutaztatott, tálalás előtt melegített ebédet/vacsorát kapunk műanyag evőeszközökkel, irgalmatlanul túlcsomagolva. Általában két főétel közül választhatunk, a „kísérő" minden esetben valamilyen gyümölcs, keksz, zsemle, vaj, esetleg sajt, a desszert pedig puding vagy csoki, de előfordult már, hogy fagyival is találkoztam. Megjártam már párszor a kététkezéses, óceánt átívelő utat, kétszer ugyanazt az ételt még soha nem kaptam, az ételek íze mégis mindig ugyanolyan.
Valószínűleg pont ezért kárhoztatják annyit a repülős kaját, pedig ennek is megvan a maga oka: a hosszú szállítás, csomagolás, hűtés és melegítés a legjobb ételt is tönkretenné, ráadásul a lehetőségeket is eléggé korlátozza. Így az étel majdnem mindig szószos hús vagy tésztaétel, esetleg mind a kettő. Az ételek minősége nem sokat változott az elmúlt évtizedekben – és nem is nagyon fog –, a tálaláson viszont sajnos újítottak. Részemről ezt tartom a repülős étkezés legnagyobb bűnének. Húsz évvel ezelőtt is műanyag tányérokban szolgálták fel az ételt, azoknak a minősége viszont megengedte a többszöri felhasználást. A mostani dobozok, evőeszközök és poharak egyértelműen az eldobható kategóriába sorolhatóak. Tisztelet a kivételnek, egyre kevesebb légitársaság figyel arra, hogy ha már kerozint okádva reptet minket a világ egyik végéből a másikba, legalább az amúgy is felejthető ételeket tálalják picit környezetbarátabb módon. Nem kicsit zavarba ejtő érzés ugyanis, hogy az ember a globális felmelegedéstől olvadozó Grönland felett repül el, miközben a nyolcórás út alatt több műanyag szemetet termel, míg máskor egy hét alatt.
