Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Szendvics Piros Arannyal, kaszinótojás és tojáslikőr - Így szilvesztereztünk a Kádár-korszakban

Ha szilveszter, akkor reszelt trappista sajtos szendvicsektől rogyadozó asztal, öblös pezsgős pohár, és franciasaláta. Emlékszel, milyenek voltak a régi korok szilveszterei?

Anno a ketchup helyett Piros Aranyat használtunk, a Kossuth rádiókabaréja alatt elkészítettük a kocsonyát 1-jére, és a tévéműsort illetően nem vacilláltunk sokat: vagy az m1, vagy az m2 adón néztük jóformán ugyanazt.

A reszelt trappista sajttal gazdagon megszórt szendvicsek nélkül nem létezett szilveszter. A sajt alatt klasszikus májkrémes, turista szalámis és olajos halas kenyérszeletek várták, hogy magunkévá tegyük őket. Egy tisztességes szendvicsről a karikákra vágott savanyú uborka és a főtt tojás sem hiányozhatott, a kompozíciót pedig végül Piros Arannyal koronáztuk meg, ami a legjobban a tojás sárgájának a közepén mutatott.

A kaszinótojás olyan különleges élvezetet ígért, hogy még az is evett belőle, aki egyébként nem feltétlen rajongott a tojásos ételekért. Minden évben, újra és újra elkészítjük azóta is, és nem nagyon ismerünk olyan embert, aki ne szeretné.

A kaszinótojás legjobb barátja a franciasaláta. Amióta világ a világ, vagy legalábbis amióta a tervgazdálkodás, a TSZ és a KMK beépült a köztudatba, azóta a szilveszterhez is hozzátartozott, hozzátartozik a franciasaláta.

Még szilveszter napján elkészítettük a kocsonyát, miközben a háttérben a Kossuth Rádió szilveszteri rádiókabaréja szólt. A kocsonya estére megdermedt, megszórtuk piros paprikával, és akár már éjjel is kanalazhattuk az újévi finomságot.

Ami valóban jó, arról évtizedek alatt sem szokunk le: így vagyunk a linzerkarikákkal, a kókuszgolyókkal és a sajtos pogácsával is. Szilveszterkor mindenki annyit készített, hogy egy-egy vájling biztos, hogy megtelt az apró harapnivalókkal.

Szilveszterkor a likőrök, konyakok sem maradhattak el. Anyáink nagy favoritja a tojáslikőr volt, utána jött a csokoládé likőr, de a konyaknak is ott volt a helye az ünnepi asztalon.

Régen is voltak hosszúkás pezsgős poharak, de a legtöbben mégis a mostani martinis poharakhoz hasonlító, alacsonyabb, szélesebb poharakból kortyoltuk a buborékos italt. Finom volt.

Éjfél után következett a virsli. Akkoriban még nem voltak mikrohullámú sütők, sem előre csomagolt, zacskóban megfőzhető változatok. Feltettük a tűzhelyre egy vízzel teli lábast, és kivártuk, amíg megfő az újév első meleg étele, amit jóízű mustárba tunkolva, fehér kenyérrel lapátoltunk befelé. Persze, az újító szellem jegyében, volt nekünk konzerves virslink is:

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: NLC

Szólj hozzá!

Hozzászólások (1)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

oreganyo
oreganyo Mon, 2018-12-31 07:03

Nem is volt az olyan borzasztó világ, fiatalok voltunk, volt házibuli, rádiókabaré, jó tévéműsor kinek-kinek kedve szerint. Az a szovjet pezsgő nem is volt olyan rossz.
Tessék fiatalnak maradni, nem mindig arról beszélni, hogy hol fáj, a napot kell látni és nem a felhőket.
BÚÉK!