Nagy a szerencsém, mert karnyújtásnyira van a pisztrángos. (értsd: pisztráng tenyészet)
Másfél órával a vásárlás után sütöm a pisztrángot. A pisztráng esetében ez akkora szerencse, hogy nem is elmondható. A pisztráng igazán csak frissen jó.
Mindig volt pisztráng lelőhely a közelemben, az Anna-malmi időkben is. Gyakorta sütöttem vendégeimnek ezt a fantasztikus halat, mégis egyszer – mindenek ellenére - nagy meglepetésben volt részem: egyik vendégem hozott pár pisztrángot, akkor fogta a Viszlón – mondta -, megsütném-e?
Hát megsütöttem! Életemben tán azóta sem ettem olyan finomat, mint a természetes környezetéből pecázott, szinte azonnal elkészített pisztráng! Rózsaszín volt a húsa és valami elmondhatatlanul finom!
Próbálkoztunk azzal is, hogy az Anna Malom patakjába telepítsünk pisztrángot – valaha éltek ott -, de sohasem hozta ugyanazt a frenetikus gasztronómiai élményt. Persze egyáltalában nem mindegy, hogy sebes vagy szivárványos. A szivárványost tenyésztik étkezésre.
Van egy vicces történetem is a pisztránggal:
Mint említettem, az Anna Malomban rendszeresen kínáltam a pisztrángot a vendégeknek, akkor még egy másik tenyésztőtől vettem, aki a bauxit-bányákból kiemelt vizeken tenyésztette a halat. A bányavíz nagyon tiszta, a pisztráng csak kristálytiszta vízben él, ne gondoljatok mást. Mégis egyszer nagyon furcsa testfelépítésű halakat hoztam a csávótól: sokkal nagyobb volt a fejük a megszokottnál. (A tenyészetben könnyen beltenyészik a hal, ami azt jelenti, hogy genetikailag korcsosodik. NE a génkezelt kukorica jusson eszetekbe, nem arról van szó, ez egy másik történet. A beltenyészet azt jelenti, hogy saját fajfenntartásuk szempontjából korcsosodott egyedek jönnek létre, NEM emberi élelmezési szempontból korcsak – szemben a génkezelt kukoricával. //Jézusom! – mennyi mindent kellene elmondanom, hogy értsétek a különbséget! Szerét ejtem majd, de most haladjunk tovább!//)
Ott tartunk, hogy megérkeztek az Anna Malom konyhájára a nagyfejű – emberi fogyasztás szempontjából hibátlan – pisztrángok. Az alkalmazott leányzó mit sem tudott semmiről, a vendégek (németek) azonban észlelték a pisztráng furcsa megjelenését. Kérdezték a leányt: milyen hal ez? Ki tudja, milyen gondolatokkal elfoglalt felszolgálóm gyorsan kivágta magát: - Márna! – mondta.
Úgy meglepődtem, hogy szólni sem bírtam. Honnan ismeri ez a butuska lány a szót: ’márna’? Milyen Isteni sugallat mondatta vele ezt a gasztronómiailag borzasztóan ritka halfajt- cseppet sem hasonlít a nagyfejű pisztránghoz!
Vendégeim azonban szemmel láthatólag boldogok voltak az információtól – akkoriban a németek még egyáltalában nem elhanyagolható százalékban azért jártak kis hazánkba nyaralni, hogy olyan gasztronómiai élményben legyen részük, amit otthon nem engedhetnek meg maguknak.
Mit tehettem volna, amikor végre magamhoz tértem a kábulatból? Járassam le az alkalmazottamat – és azzal magamat is? Vagy ábrándítsam ki a vendégeket – a hosszas magyarázattal, hogy a beltenyészet hogyan is jön létre és mit okoz? – kockáztassam a turisták jóérzését a félig se megértett magyarázattal? – hagytam a francba az egészet.
Hozzászólások (1)
Ó de szép bor illik ide Tamás Ervin és Jenő pincéjének rejtekéből! Igaz ugyan, hogy ha pisztráng, akkor nekem inkább a Szalajka-völgy jut az eszembe, de ez biztos csak sztereotípia. Tehát Tamás Pince Olaszrizling, például 2003-ból, vagy akár Szürkebarátjuk 2007-ből. Megtestesült csoda mindkettő! Igazi karakteres borok!Ne féljünk, ha pirkadtnak -kissé rozészínűnek- tűnik majd a szürke, hiszen itt a héjból eredő színanyag meghatározóan visszaköszön a pohárból, bár ettől még fehérbor ő is! Ami biztos, a sült pisztráng megbirkózik a fajsúlyosabb, tüzesebb, keményebb savú és hordóban ászkolt fehérborokkal is, sőt a helyesen kezelt új tölgyfahordós (barrique) tételekkel is. Nem véletlenül, hiszen a sütés közben kialakulnak pörzsanyagok, melyek nem találkoznának például az illatos fajták boraival (értsd: muskotályos jellegű fehérek, irsai olivér vagy cserszegi fűszeres). Száraz, legfeljebb pár gramm maradék cukorral rendelkező neutrálisabb bor jöhet számításba. Javasolnám, ha fenti beszerzési forráshoz mérten a Szalajka-völgyi pisztrángból kapunk csak, inkább a Bükk környéki termelők boraiból válogassunk. Regionális konyha-helyi borok. Ebben nagyon hiszek! Bogácsról kóstoltam már kimondottan szép rizling borokat!!!