Ragu mini marharoládokkal
Vigyázat: nagyon finom! Kis színes: az ember megérdemli a Sorsát: a Tescoban (bocs) vettem a húst, mert olyan későn kellett Tapolcára mennem, hogy már semmi más nem volt nyitva. Valamiért mindenképpen be kellett mennem a Tescoba (nem is tudom már, mi a fene hiányzott éppen oly késői órán annyira), s ha már ott voltam, gondoltam legalább bevásárolok másnapra – kicsit tovább lehet aludni. Megyek a húspulthoz a lapocka beszerzésének szándékával, látom a pultban pár szelet lapocka hever. Nem voltak éppen csúnyák, csak tekeréshez túl kicsik. Ott áll egy rém helyes ifjú henteslegény, kérdem tőle „több lapocka nincs is?” Dehogynem! Elmondom, mit szeretnék, mutatom, egy olyan 20 x 30 centis szeleteket vagy nyitott szeleteket, mondom tekerni akarom. Lelkesen, segítőkészen reagál, megoldja. Jó! Otthagytam, elmentem valamit még begyűjteni. Visszajövök, ott egy egész lapocka, kicsit alulméretezett ahhoz, hogy az általam vágyott szeletek összejöjjenek. Kérdem, miként akarja megoldani a problémámat. Azt mondja a helyes kis fiatal henteslegény, hogy átlósan szeli majd a húst. Az – mondom – nem lesz olyan nagyon jó, próbáljon inkább nyitott szeleteket (hogy ti. két szelet nincsen egészen végigvágva, kinyílik, mint egy könyv és szét lehet klopfolni egy nagy szeletté). Fontos ugye, hogy szálirányban tekerjük majd az izomrostokat. Az ifjú segítőkész és lelkes, én bízom, megint otthagyom, míg megoldja a problémát. Visszajövök ismét, látom a levágott húst, rémes. Kérdi a srác, jó lesz-e így? Nem akarok a lelkébe mászni, hisz oly fiatal még, meg azt is tudom, mit kell áldoznia egy Tesco állásért, rábólintok. (Majd megoldom valahogy, fő, hogy sikerélményhez jusson a fiatal!) Hát, mit mondjak? Több volt a leeső nyesedék, mint a feltekerhető hús! Szerencsére nálunk Beethoven (a kutyánk) hálás kuncsaft az ilyesmire, nincs pocsékolás! A Sors aztán úgy büntetett (volna, ha hagytam volna magam), hogy a fogpiszkáló nem volt elég a tekercseléshez! Nem hagytam azonban magam ismét a boltba zavarni, ha már előző este kikínlódtam a Tesco-t a mai nyugalomért: kifaragtam pár gyufát hegyesre a tűzéshez. A ragu egészen Isteni lett, ez a lényeg. Mégis van tanulság: a jól bevált henteséhez hűnek kell maradni az embernek, ha kicsit több fáradságba kerül is! Legközelebb, ha ezt a ragut készítem, meglátjátok, mi a különbség! Cserélem majd a képet.
