A családi legenda szerint miután szüleim összeházasodtak, apukám testvére és gyerekei meglátogatták őket. Ebben az időben szüleim még együtt laktak anyukám szüleivel és Dédikémmel.
Unokanővérem Évi, nagyon rossz evő volt, és nem evett meg semmit. Dédikém a kedvében akart járni, és megkérdezte, hogy mit szeretne enni. Ekkor azt a választ kapta, hogy vadast! Dédikém nekiállt hát, és elkészítette a vadast, ahogy ő ismerte (lásd recepjeim között). Unokanővérem megkóstolta, és azt mondta, hogy "-ez nem olyan, mitamilyet az Anyukám szokott csinálni!",- és persze nem ette meg. Ezután derült ki, hogy Évi gyerekkorában a "savanyú húst" nevezte vadasnak. :)
Nem olyan régen, amikor meglátogattam Évit Pécsen, azt kérdezte tőlem, hogy mit főzzön nekem. Azt kértem, hogy főzzön nekem olyan "vadast", amit gyerekkorában szeretett volna enni, mert én viszont olyat még soha nem ettem, csak hallottam róla. Meg kell, hogy mondjam, valóban nem olyan, mint a Dédikém vadasa, sőt a vadashoz köze nincs, de kitűnő, így megtanultam tőle, és azóta én is főzöm, mert nagyon finom! :) Köszönet érte Évi! :)