Annak idején főzésmániásként összehozott a sors valakivel, aki a konyhától végtelenül idegenkedett. Műszaki, precizitáshoz szokott emberként roppantul frusztrálta a sok receptben megtalálható „ízlés szerint”, „palacsintatészta keménységű tészta”, és hasonló, főzésben kevéssé járatos embereknek felettébb rejtélyesen és esetlegesen hangzó varázsigék. Mivel nem akartam belenyugodni, hogy „ő nem tud főzni”, afféle levelező kurzus keretében leírtam neki néhány receptet a lehető legkevesebb változóval, bizonytalansággal, választási lehetőséggel. Az első lecke teljes siker volt, gyönyörűen sikerült a fent látható csirke, így arra gondoltam, közre is adom, ahogy volt, változtatás nélkül, hátha más is hasznát veszi egy egyszerű, mondhatni elronthatatlan receptnek. (Sok lecke aztán nem is volt, mivel végül inkább hozzáköltöztem, és azóta is főzök rá, ő meg megszereli a tűzhelyet vagy az aprítógépet, ha szükséges.)