Kevi perec
A „Kevi” név Túrkeve rövidítéséből származik, ahogyan a helyiek emlegetik városukat. Én is ott tanultam, Nagymamámtól, bár inkább csak majszolgatni szerettem, mint csinálni. Pár hónapja unokatestvérem lepett meg egy adaggal, és a régi ízek előcsalták vállalkozó kedvemet. Figyelmeztetés: nagyon babrás csinálni, és nagyon hamar elfogy! Csak akkor vágjunk bele, ha van szabad 4-5 óránk, vagy vállalkozó kedvű segítségünk, akikkel elmúlatjuk a sodorgatás alatti időt. Ugyanebből a tésztából készítik a kunsági perecet, csak az alakja más, a "klasszikus perec" alak. A kevi perec az ilyen sodort, koszorú forma. Tippek: Egyszerű hozzávalókból áll, de jó minőséget szerezzünk be hozzá, különösen a lisztből. Ha nem vagyunk biztosak a liszt minőségében, adjunk hozzá egy kis szejtánt, így nem érhet meglepetés. Amikor megsodorjuk és összecsippentjük a tésztát, a két végét kissé aszimmetrikusan tegyük, hagyjunk rajta egy kis fület, amivel hozzáfogjuk a tészta másik végéhez, így a csíptetés helyén sem lesz túl vastag. Ropogós és sokáig eláll (már ha marad belőle).
