Citromos-vaníliás birsalma-lekvár
Odavagyok a birsalmáért. Afféle különc az istenadta, nyersen nem engedi magát megenni. Milyen gyümölcs az olyan, amit először meg kell főzni ahhoz, hogy beleharaphassak? Most esik le a tantusz... lehet, hogy a bergamott is ezzel vett le a lábamról? Korábban csak annyit tudtam róla, hogy az Earl Grey teát ízesíti, de fogalmam sem volt, milyen minőségében. Aztán egyszer, egy olívaolaj kóstolón bergamott ízesítésűt is kipróbáltunk, és az íz olyan hatással volt rám, hogy tovább már nem halaszthattam a jó öreg google bevetését - azóta tudom, hogy a bergamott egy citrusféle, egyáltalán nem lehet megenni, csakis a héjából nyert illóolajat fogyasztjuk - esetemben az élmény óta abnormálisnak is nevezhető mennyiségben. Mielőtt terjengős sztorizásba kezdenék arról, mi mindenben próbáltam már ki, majd töprengeni kezdenék, hogy még mi mindenben lehetne, térjünk szépen vissza a birshez. Amit, gondolom a formakülönbségek miatt, hol körtének, hogy almának titulálnak, találkoztam már pár dekás, és több kilós egyedekkel is - előbbi maga a rémálom, utóbbi a háziasszony barát verzió, sokkal könnyebb vele dolgozni. Na, hát nekem most nem volt szerencsém, mert a kb.10 kiló, amit a szomszéd nénitől kaptam, kis túlzással mini mandarin méretű volt, viszont egy merő kukac, így a tisztítás önmagában kb. háromszor annyi ideig tartott, mint az érdemi lekvárkészítés. Még nem nyitottam ki az első üveget, de ajánlom, hogy szenzációs legyen ... kegyetlenül sajognak a lábaim a sok órás álldogálástól. Ülve nem lehet lekvárt főzni?
