Bodza sorbet
Ez csak úgy jött... Biztos kitalálta már valaki amúgy, de fain kis frissítő lett belőle. A bodzaszezon elkezdődött, dübörög ezidőtájt. Ilyenkor kissráckoromban, a mamám elküldött minket, ki messze a természetbe, hogy vadásszunk bodzára, a mi családunk, amugy érdekesen a bogyókat soha nem használta, csak a virágot. A nagymamám a nagy virágfürtöket forrázta cukros vízzel, majd állni hagyta, és kihülvén mi bodzaszörp gyanánt fogyasztottuk, nagy örömmel ártatlan kismacska tekintetű arcunkkal... Ez kicsit sok, de több szép emléket is felébreszt bennem a bodza, szóval úgyszolván ennyi tiszteletet mutatnom kell irányába, hogy továbbfejlesszem az eredetit. A sorbet kedvelt poén lett napjainkban, amikor az idősek rájönnek, hogy amit régen a szoci időkben fagyi néven fogyasztottak az valójában rossz minőségű sorbet volt. Ezúton itt az üzenet mindenkinek, a vizes fagyi él!!!! Másodvirágzását éli a mélyhűtőmben. A fagyi szerepkörébe bele se illik, úgymond itt nincs súlycsoport, mivel kettőjük más szerepkörben indul harcba. Amig a fagyi számomra desszertként megy, addig ez a sorbet a tikkasztó nyári délutánok, egyik életmentő öve.
