Az eredeti Cézársaláta
Ez az egyik kedvenc receptem. A világ leghíresebb és legvédettebb salátája, ami tavaly ünnepelte 85. születésnapját - mégsem tudjuk hogyan is kell elkészíteni. Köszönhetően a magyar vendéglátóipar hosszas hozzá nem értésének és nemtörődömségének, számos ilyen dologgal találkozhatunk. Magyarországon étteremben gyakorlatilag nem lehet Cézársalátát enni. (Ha mégis tud ilyet valaki, jelezze!) Ellentétben például egyes országokkal, ahol nem hogy lehet, de a vendég asztalánál egy szakács keveri össze az öntethez valókat, mégpedig azért, hogy lássák, valóban friss. És teszi ezt a nyers tojás miatt. (Nem, nem majonéz alapú.) Magyarországon ezt meg sem kísérlik, hanem a legkülönbözőbb salátakölteményeket nevezik el így, (nem is értem, hogy merik így étlapra tenni) teljesen összezavarva egy híres gasztronómiai képet, ahelyett hogy annak megismertetésére törekednének. Egyszerűen ne hívják úgy, ha nem az. 1924-ben készült el először ez a saláta egy Caesar Cardini (1896- 1956) nevű, olasz származású, de Tijuanaban dolgozó szakács által egy étteremben. Egy hétvégi, szokatlanul nagy rohamban egyszerűen kifogytak gyakorlatilag mindenből. Ekkor született a saláta maradékokból, illetve abból, ami a konyhában még fellelhető volt, s ez a mai napig alkotója nevét viseli, Los Angelesben először 1946-ban tűnt fel az étlapokon és a recept azóta változatlan. Julia Child szakácskönyvében például szintén találkozhatunk erről egy leírással, a mai napig az egyetlen feljegyzésről, amely szerint neki is maga, Cardini készítette a salátát az asztalánál, mint ahogy minden vendégnek. A tijuanai Hotel Caesarban ma is az eredeti módon, séf által szervírozva készítik ezt a salátát, aminek egyetlen más variációja sem elfogadott hivatalosan Caesar-ként. Ez a recept onnan való. Az összetevők arányaiban vannak természetesen eltérések, ki hogy szereti alapon, de a fő hozzávalók tekintetében nincs vita. Római saláta (nem jégsaláta!), frissen pirított kenyérkockák (nem kész crouton!), a Caesar dresszing (szigorúan meghatározott összetevőkből) és parmezán. Ennél több vagy kevesebb már nem az. A nem hivatalos variáció a csirkemelles változat, azok miatt, akik nem képesek egy salátát sem hús nélkül élvezni. (Kis kitérő a dresszingre: az eredetiben NINCS ajóka(szardella) filé, ezt Cardini nem használta, de manapság már elfogadott és a Hotel Caesar-ban is használják.) Emellett meghökkentő módon kézzel fogyasztották, mivel a római saláta leveleit nem vágják fel, olyanok, mint kis csónakok és egyszerűen kézbevehetőek. Hölgyeim és Uraim! Oszlassuk el hát a ködöt erről a nagyszerű, mégis szerény ételről. Remélem, lesznek olyanok, akik kíváncsiak lesznek és megkóstolják, hiszen csak ez vezethet oda, hogy legközelebb legalább legyen fogalmunk arról, mit is kellett volna kapnunk ahelyett, amit kihoztak nekünk. Bár én ilyenkor laza mozdulattal visszaküldöm... :-S
