Kenyeret terem a föld Izlandon - Egy pék szokatlan módszerekkel

Hajdú_Anna hírHUSZÁR 2018. január 11. 0

Izland vulkanikus, hőforrásokkal tarkított táj. A talaj nem egy helyen olyan meleg, hogy még sütni is lehet benne.

Izland kopár, nyers szépségét a szigetre jellemző geológiai aktivitásnak köszönheti. A szigetországban 140 vulkán található, de a vulkanikus kráterek száma meghaladja az ezret. A felszínt számtalan hőforrás és gejzír teszi még izgalmasabbá. Ne higgyük azonban, hogy a hőforrások csak kellemes látványként vagy esetleg szabadtéri fűrdőhelyként funkcionálhatnak.

Siggi Rafn Hilmarsson a tóparti Laugavautn városka geotermális fürdőjének managere nem mellesleg pékként is dolgozik. Egy régi tradíciót követve a hőforrások által átforrósított vulkanikus, fekete homokot szabadtéri kemenceként használja. Hagyományos izlandi rozskenyeret, rúgbrauð-t süt ebben a természetesen forró anyagban.

"Az anyám és a nagymamám is így, a homokban sütötte a kenyeret, és én is követem ezt a hagyományt. Mi így csináljuk a dolgainkat errefelé" - mondta Siggi.

Siggi körülbelül 30 centi mélyre ás a forró és nedves vulkanikus homokba, majd a lyukakba helyez egy-egy sütőedényt tele a tésztával. Az edényt körbeveszi a forróvíz, így valójában nem is sül, hanem gőzölődik a földben. Az edény tetejére visszalapátolja a homokot, majd egy követ rak a kupac tetejére, ezzel jelzi, hol van elásva a finomság. Körülbelül 24 óra alatt lesz kész a kenyér.

És miért pont rozsot használnak a kenyérhez? Izland területének csupán 25%-át borítja vegetáció, és az sem igazán alkalmas gabonatermesztésre. 1918-ig a szigetország a dán korona fennhatósága alá tartozott, és a lágyabb klímájú ország szigorúan szabályozta az északi sziget kereskedelmét. Izland csak a saját természetes erőforrásaira és a dán exportra támaszkodhatott. Dánia volt sokáig Európa legnagyobb rozstermelője, így érthető, miért ez a gabona lett a rúgbrauð alapanyaga.