Izland kopár, nyers szépségét a szigetre jellemző geológiai aktivitásnak köszönheti. A szigetországban 140 vulkán található, de a vulkanikus kráterek száma meghaladja az ezret. A felszínt számtalan hőforrás és gejzír teszi még izgalmasabbá. Ne higgyük azonban, hogy a hőforrások csak kellemes látványként vagy esetleg szabadtéri fűrdőhelyként funkcionálhatnak.
Siggi Rafn Hilmarsson a tóparti Laugavautn városka geotermális fürdőjének managere nem mellesleg pékként is dolgozik. Egy régi tradíciót követve a hőforrások által átforrósított vulkanikus, fekete homokot szabadtéri kemenceként használja. Hagyományos izlandi rozskenyeret, rúgbrauð-t süt ebben a természetesen forró anyagban.
Siggi körülbelül 30 centi mélyre ás a forró és nedves vulkanikus homokba, majd a lyukakba helyez egy-egy sütőedényt tele a tésztával. Az edényt körbeveszi a forróvíz, így valójában nem is sül, hanem gőzölődik a földben. Az edény tetejére visszalapátolja a homokot, majd egy követ rak a kupac tetejére, ezzel jelzi, hol van elásva a finomság. Körülbelül 24 óra alatt lesz kész a kenyér.
És miért pont rozsot használnak a kenyérhez? Izland területének csupán 25%-át borítja vegetáció, és az sem igazán alkalmas gabonatermesztésre. 1918-ig a szigetország a dán korona fennhatósága alá tartozott, és a lágyabb klímájú ország szigorúan szabályozta az északi sziget kereskedelmét. Izland csak a saját természetes erőforrásaira és a dán exportra támaszkodhatott. Dánia volt sokáig Európa legnagyobb rozstermelője, így érthető, miért ez a gabona lett a rúgbrauð alapanyaga.
Papírevés? Ezen a kiállításon minden kisgyerek hódolhatott ennek a "bűnös" szenvedélynek
Hozzászólások
A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!
Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!