Hajnal Stefi cikkeket ír az ízHUSZÁRra. Videós anyagokat is fog csinálni. Persze csak ha végre megjavíttatta a telefonja betört kijelzőjét.
Mindenki szokott enni. Mindenki szokott jókat enni. Vagy ha nem szokott, akkor szeretne. Tudom, vannak olyanok, akik nem tudnak enni. Vagy nem szeretnek. Őket utálom. Én szeretek enni. Látszik. De írni is szeretek. Cikkeket, novellákat és bevásárlólistákat.
Aki szeret írni, az ír a szerelemről. Én a kaját szeretem. Komoly kapcsolat. Erről írok.
De nem csak írok fel is veszem videóra. Legalább is fogom.
Kiskoromban sokat fotóztam. Nagyobb koromban filmeztem. Nem, nem "olyan" filmeket csináltam. Arra sose kértek. Ha kértek volna, más lenne a helyzet. Még később - azaz nemrég tévézést tanultam és pár éve riportokat készítek.
Főzni sosem tanultam. Vagyis de! Anyukám mindig szerette nekem megmutatni, mit hogyan kell a konyhában. Talán azért, mert illik megtanulni.
Én nem szeretem azt csinálni, amit illik. Azért tanított meg főzni anyukám, mert én kértem. Nagyon akartam, voltaképpen.
Megtanultam tőle, amit lehetett. Ezután elköltöztem otthonról. Nem volt főtt kaja, nem várt haza rántott csirke. Az ember ilyenkor vagy rendel, vagy megcsinálja magának. Én mindkettőben jeleskedem, és szeretek éttermeket felfedezni. Mindenhol szeretek enni. Új helyek, furcsa nevű helyek, más nemzetiségű helyek, olcsó helyek, drága helyek, megfizethetetlen helyek (ilyen helyeken mosogatással fizetek természetesen), sós helyek, édes helyek, retró helyek, utcai helyek, elegáns helyek, és olyan helyek, amik rettenetesen el vannak dugva. Szeretek ismerkedni új ízekkel, receptekkel.
Szeretek a konyhában kísérletezni. Azóta még jobban, mióta feltalálták a mosogatógépet. Öcsém! Annál jobb dolog nem sok van, talán csak egy jól elkészített, pörkölt vagy egy sok-sok lapból álló Dobostorta.
Ilyeneket is szoktam csinálni. De egyetemista vagyok, vagyis voltam... Nem volt sok pénzem, nem tudtam mindent megvenni akkor, amikor akartam. Ezért ügyeskedni kellett. Olcsó receptek, olcsó helyek, ebédmenük, piacozások. Mindegy mit, csak a pénzből kijöjjek, hiszen bulizni is kell. Sokszor jöttek át haverok. Jönnek, esznek, isznak és behordják a sarat, mint a sáskák. Nekik mindig készíteni kellett valamit. Megszoktam hogy főzök. Fiatalok és kevésbé fiatalok, akár idősebbek is kezeket fel, aki minden nap főz. Én sem tettem fel a kezem.
Ezen a képen másnaposan vagyok látható.
Imádok rendelni, eljárni otthonról, ezért írni fogok nektek. Nekünk. Városlakóknak. Arról, hogy néha másnaposak vagyunk, arról, hogy szeretünk bulizni menni, arról, hogy fogalmunk sincs, hogy készül a jó húsleves. Útikalauzt is kaptok és elengedhetetlenül fontos információkat, amik kellenek ahhoz, hogy teljes életet éljetek, például nagyon fontos, hogy:
Hova menj másnaposan zabálni, ha előző este a "nyolcadik vodka után nem számoltad a köröket".
Tökfőzeléket sokan csak nyáron fogyasztanak, pedig tavasszal ugyanúgy megállja a helyét, hiszen friss kapor szinte mindig kapható a boltokban, és tökre is szert tehetünk, ha máshogy nem, fagyasztva.
A bélrendszer a szakértők szerint az "új agy", így érdemes rá kiemelten figyelni, hiszen az immunrendszerünk mellett gyakorlatilag mindenre hatással van, nem csak emésztésünkre.
Olajban sült, igazi, házias rántott sertésszeletet eszegetni ebédre olyan élmény, ami egyszerre idézi fel a gyerekkorunkat, az iskolaéveket, a nagyi ebédlőjét vagy anya-apa vasárnapi menüjét. Imádjuk, és kész.