A londomni East End munkásainak egykor mindennapi betevője volt az angolnakocsonya, mivel ez a nyálkás, zsíros, nem túl étvágygerjesztő kinézetű hal nagyon könnyen hozzáférhető volt. A Temze telis tele volt ezzel a furcsa lénnyel a 18. században, amikor népszerűvé vált az eledel.
Az angolnát manapság úgy készítik, hogy a darabokra vágott halat babérlevéllel, borssal, hagymával és ecettel megfőzik.Az állat bőréből és csontjaiból a kollagén a főzőlébe kerül, és "kocsonyává" varázsolja azt.
A tradicionális kifőzdék a mai napig árulják, és petrzselyemszószos krumplipüré dukál hozzá meg esetleg egy kis borsópüré.
A második világháború, és az azt követő szegénység szédítően népszerűvé tette a angolnát és pürét áruló kifőzdéket. Ekkoriban több, mint 100 bolt működött a városban. A történetnek van azonban árnyoldala is. Annyira túlhalászták az halat, hogy az angol Természettörténeti Múzeum "halottnak nyilvánította" a Temzét. Az angolnapopuláció azóta is ingadozik a folyóban. A későbbiekben alábbhagyott a lelkesedés, és ahogy az emberek meggazdagodtak, az fura halkocsonya népszerűségének is leáldozott.
via Gastro Obscura
