Istenek és szentek madara, a liba

Édesburgonyás-tárkonyos libaaprólékleves Narancsos lilakáposzta Libamáj tokaji aszúval

Eljött a november. A hónap, amiért valljuk be, ritkán rajongunk. Hamar sötétedik, jön a ködszitálás, az ónos eső, és kéretlenül az első mínuszok is. Kirándulni már ritkán tudunk, síelni, szánkózni még nem, moziba meg kinek van kedve menni, nézz már ki az ablakon, én ebben a latyakban nem megyek sehova!Régen bezzeg tudták értékelni. A népi kultúrában – mert reprezentatív felmérést nem végeztem – úgy várták a novembert, mint a messiást. Az időjárás végre tökéletesen lehetetlenné tette a kinti munkát, amit be lehetett takarítani, már betakarították, amit tartósítani lehetett, azt megaszalták, befőzték, savanyították – és végre kezdetét vehette az igazi élet, lehetett szusszanni egy kicsit a munkás hónapok után. Ezt persze meg kellett ünnepelni. Lehetőleg újborral (mert a must ilyenkorra már bor lett!) és libával. És hogy miért éppen a liba a Márton-nap járulékos eleme? Erre több magyarázat is van. A legenda szerint Szent Márton a római birodalom Pannónia tartományának egyik városában, Savariában (Szombathelyen) látta meg a napvilágot 317-ben. Édesapja elöljáró volt, Márton így katonai pályára lépett, később azonban a kard helyett a keresztet választotta, és papnak állt. Sokat tett a szegényekért, szerénysége pedig szó szerint legendássá tette – mikor püspökké akarták szentelni, a lúdólba bújt be az érte jövő egyházi méltóságok elől, de a madarak hangos gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét, így Márton kénytelen volt elfogadni a tisztséget. Márton-napi receptek itt!Egy másik magyarázat a római időkre nyúlik vissza. A téli negyedév kezdetét az újbor megkóstolásával indították, és hozzá a hadisten, Mars szent madarát, a ludat – ilyen előkelő státust azért szerzett, mert a capitoliumi libák gágogásukkal felriasztották az alvókat, amikor meglepetésszerűen akart az ellenség Rómába jutni – fogyasztották, minden formában. E történet szerint a kereszténységbe is így került át az ünnep, Márton madara pedig egyenlő Mars isten madarával.A „praktikusok” szerint azonban egyszerűen arról volt szó, hogy a nyáron megszaporodott libaállományt valahogy le kellett csökkenteni – és mivel a madarak tartása nem igényelt különösebb anyagi erőforrást, még a legszegényebbek is megenged- hették maguknak, főként mert egy libából legalább háromféle ízletes fogást lehetett egyszerre készíteni.Hogy melyik verziót tekintjük a Márton-napi libavacsora eredetének, azt szívünk joga eldönteni. Ha szoktuk ünnepelni, akkor hajrá, ne adjuk fel ezt a szép szokást, ha pedig nem, akkor legfőbb ideje elmenni a kedvenc hentesünkhöz libáért, beszerezni egy pár palack újbort, és áthívni a barátokat egy mennyei libavacsorára. A menü összeállításához pedig szemezgessük a NoSalty Márton-napi receptjei közül. Márton-napi receptek itt!

Hirdetés

Támogatott tartalom

A Budafoki élesztővel húsvétkor is élmény a sütés

Mi jut eszünkbe, ha a Budafoki élesztőre gondolunk? Generációk óta a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke! Használatával sütéskor különleges lehetőségek sora nyílik meg előttünk. Ám mindenki számára talán a legszebb, semmihez sem hasonlítható élmény, amikor a vele készült friss kalács illata betölti otthonunkat, azonnal meghitt hangulatot teremtve a közelgő húsvét idején is. Nekünk ezek az első gondolataink a Budafoki élesztő kapcsán, amelynek neve az idő előrehaladtával összefonódott a magyar konyhával.

Címlapról ajánljuk

További cikkek