Szereted a palacsintát? És a szilvás gombócot? Akkor ezt a receptet feltétlenül ki kell próbálnod!
Ezen a héten ismét Czifray 1829-es szakácskönyvéből főztem, a szezonalitás jegyében szilvával töltött tejfölös palacsintát. Korábban írtam már a könyv keletkezési idejének érdekességeiről, így most nyugodt szívvel fektetem a hangsúlyt erre a receptre, mert igazán megérdemli.
Csinálj nagy meszely téjjel s három tojással palacsintatésztát; süsd meg szép vékonyan a palacsintát; azután töltsd meg befőtt szilvával, de csak vékonyan, tekergesd öszve, vágd ketté a közepén, s mesd le az egyenetlen végét; tégy tálra egy kis vajat és jó téjfelt; rakj a tál fenekére egy sor töltött palacsintát csillag formán, adj erre téjfelt, erre meg újra egy sor palacsintát, s ezt addig folytasd, míg mind el nem lesz rakva; végre még egy kis téjfelt s egynehány apró darab vajat adj felibe, hintsd meg finom zsemlyemorzsával, rakj alul-felül pártüzet, főzd fel egy kevéssé, s cukorral meghintve add fel az asztalra.”
A könyvben a befőtt szilvának többféle elkészítési módja is szerepel, és mindegyik legalább 10 napot vesz igénybe, úgyhogy az egyik recept, az „546. Szilvát ecettel befőzni” rapid változatát alkalmaztam. Ez így kezdődik:
„Főzz be szirupnak két icce fejér borecetet; három font cukorral, három lat fahéjjal s másfél könting szegfűvel…”
A leírás folytatása nagyjából végig a ráöntjük, leszűrjük, felfőzzük, ráöntjük metódust követi, és mindezt 14 (!) napon keresztül. Biztosan nagyon finom lehet az így elkészített befőtt, ha egyszer lesz egy bőtermő szilvafám, ki is fogom próbálni, de zöldségestől vásárolt félkilókkal nem tűnik kifizetődőnek.
Bár a mennyiségeket és a mértékegységeket gyakorlatilag figyelmen kívül hagytam, és inkább csak gondolomformán adagoltam a hozzávalókat, azért szerintem egészen jól eltaláltam az arányokat.
A tisztánlátás végett azért álljon itt egy kis régi magyar mértékegység-határozó:
könting: negyed lat (0,3825 dkg)
lat: 1,53 dkg
font: 0,55 kg
icce: 2 meszely, 0,95 l
meszely: 0,42 l
Kedvelem ezeket a régi mértékegységeket, mert annyira esetleges, hogy éppen mit jelentenek. Attól függően, hogy az ország mely részén és mely korszakban jegyezték le, egészen nagy különbségek lehetnek pl. meszely és meszely közt. A leginkább az olyan, teljesen egzaktnak tűnő meghatározásokat szeretem, mint a káposztafej vagy a kaszaalja. Az felsorolás utolsó mértékegységével, a köntinggel még sosem találkoztam korábban, valószínűleg azért, mert a régi szakácskönyvek, amelyeket forgattam, sokkal nagyobb mennyiségekkel operálnak általában, hiszen a receptek legalább 12 főre szólnak, és ez még mindig csak szűk családi vacsorának minősül.
Na de visszakanyarodva magához a szilvás palacsintához: egészen pontosan annyira lett finom, mint amennyire elképzeltem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy meg tudtam volna jósolni, hogy milyen lesz az ízvilága, mert a fehérborecet-szilva-fahéj-szegfűszeg párosítással úgy emlékszem, még sosem találkoztam korábban. Inkább azt jelenti, hogy le mertem volna fogadni, hogy az eredmény fergeteges lesz, és igazam lett. Az ecettől egészen újszerűen lesz savanykás a szilva, miközben a fűszerek inkább a téli hangulatot vonzzák be, az összhatás mégis nagyon üdítő. A 19. századi receptekből már jól ismert zsemlemorzsa+vaj tetővel nem lehet hibázni, a ropogós külső alatt pedig a tejföllel átjárt krémes-savanykás szilvás palacsinták még mindig tudnak meglepetést okozni. Tessék melegen elfogyasztani, mert úgy az igazán káprázatos, de azért kihűlve is le tud csúszni még belőle egy-két falat.
Mi jut eszünkbe, ha a Budafoki élesztőre gondolunk? Generációk óta a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke! Használatával sütéskor különleges lehetőségek sora nyílik meg előttünk. Ám mindenki számára talán a legszebb, semmihez sem hasonlítható élmény, amikor a vele készült friss kalács illata betölti otthonunkat, azonnal meghitt hangulatot teremtve a közelgő húsvét idején is. Nekünk ezek az első gondolataink a Budafoki élesztő kapcsán, amelynek neve az idő előrehaladtával összefonódott a magyar konyhával.
Egy gyümölccsel, édes krémmel vagy csak fagyival tálalt édes gofrinak senki sem tud nemet mondani, sőt, sós gofritársai sem maradnak szégyenben, ha a kedvencekről van szó.
Kevés olyan egyszerű fogás létezik a világon, mint a rakott karfiol. De mi nemcsak azért kedveljük, mert gyorsan elkészül, hanem azért is, mert különféle módon lehet variálni.
Az aloe vera egy igen sokoldalú növény, amit mind a gyógyászatban, mind a szépségápolásban már hosszú évszázadok óta használnak. De hogyan tarthatjuk életben a négy fal között, hogy mi is élvezhessük az előnyeit anélkül, hogy boltba vagy drogériába kellene rohannunk a belőle készült termékekekért?
A főzés, valljuk be, nem teljesen veszélymentes. A konyhai baleseteken kívül különböző élelmiszer-higiéniai bakikat is elkövethetünk. Nézzük, melyek a leggyakoribbak.
